Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
SIDÓ ZOLTÁN 610 tem, volt, amit aláírtam, volt, amit nem és aztán délután már repültem vagy vonattal indultam vissza Prágába.- Nem érezted úgy, hogy itt kellene lenned? Tehát, hogy inkább Pozsonyban kellene lenned?- Én még akkor mindig azt hittem, hogy akkor le kellett volna mondani a mandátumomról. És az egyetem miatt én akkor erről - és ez már március - nem mondhattam le, akkor nem lett volna, aki azt előterjessze. Meg azért ott volt egy-két dolog. Abban az időben azért nagyobb súlya volt a prágai parlamentnek. Emlékszem, a választási törvény, a pártokról szóló törvény elfogadása, fontos dolgok zajlottak ott.- Akkor úgy érezted, hogy fontos ott lenned?- Igen. Azt hittem.- Közben Pozsonyban megalakult az Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. Megszólítottak-e téged, az egyik vagy a másik politikai erő, hogy csatlakozzál hozzájuk?- Nem. És nem is akartam. Én tudtam, hogy az én időm lejárt. A politikában, a napi politikában nem is szerettem volna részt venni, s eléggé lekötött az, hogy ezt megakadályozzam, már amennyire én ezt tehetem, hiszen szombatonként és vasárnaponként néha azért nem otthon voltam, hanem jártam a járási konferenciákat meg a különböző fórumokat. Ugyanis volt egy elképzelés, hogy a Csemadok mint a legszervezettebb magyar egyesület váljon politikai mozgalommá. Éreztem, hogy ez a Csemadok halálát jelentené. Ez az egyik dolog. A másik: gondoljunk bele a Hunóík Péter által jegyzett Nap akkori számaiba. „Mi lesz a Csemadokkal?” címen eléggé célirányos kérdésekre eléggé furcsa válaszokat adtak, még Turczel Lajos is, Szabó Rezső is, nem beszélve a többiekről. Durayval indult az egész, és akkor Duray, mi lesz a Csemadokkal? Az első válasza az volt, hogy ezt a sztálinista csökevényt meg kell szüntetni, s helyébe egy új magyar civil szervezetet kell létrehozni. Én teljesen más véleménnyel voltam, hiszen én ismertem a tagságot, szervezeteinket, az embereket, Pozsonytól egész Ágcsernyőig, és én tudtam, hogy ha túléli a Csemadok ezt a magyar-magyar pártviszályt ... - különben itt azért meg kell jegyeznem, hogy a Csemadok két táborra szakadt, még alapszervezeti szinten is. Egy kisebb, de annál eredményesebb és képességeiket tekintve ütőképesebb csoportra, az FMK-sokra és a nagyobb, Együttéléses csoportra. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom távol maradt ettől a torzsalkodástól. Mással voltak elfoglalva. Gondoljunk itt a Rajczy-féle intézkedésekre vagy Püspöki Nagy Péterre, az ő kezdeményezéseire, aztán a Janies Kálmán kontra Duray párharcra... No most, egyet még tudni kellene. Ez egy konkrét példa. Ellenzékiként a Csemadok keretén belül a 80-as évek közepétől a lévai alapszervezetben három meghatározó személyiség dolgozott, és érdekes a további útjuk is. Zoller Misi, Csáky Pali, Dolník Erzsi. Komolyan együtt dolgoztak és a Csemadokban egy akkori belső ellenzéket képviseltek. 89 novembere után, pontosabban 90 elejétől - milyen érdekes - ez a három ember egyszerre
