Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
- Úgynevezett gumiparagrafus volt.- Igen. Elmondtam, s képzeld el, Miroslav Válek - ez hétfőn volt, hogy találkoztunk- megkérdezte, hogy péntekre nem telefonon, nem levélben, össze tudome hívni a Csemadok Központi Bizottság pártcsoportját. „Nem telefonon, mert ugye tudja, hogy lehallgatják?” „Tudom.” Ezt mondja nekem az elnökség tagja! A pártközpont elnökségéé. S mondtam, hogy igen. „Akkor tegye meg, s kilenc órakor legyenek a Mély úton, a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a székházában.”- A pártelnökségnek voltak magyar tagjai is?-Abban az időben még nem, majd később Dudás Kálmán tagja lett. Visszatértem a Csemadokba. Egyedül Lukács Tibort tájékoztattam erről, s mondtam, hogy szeretném, ha elosztanánk az országot és végigjárjuk személyesen a központi bizottság pártcsoportjának a tagjait azzal, hogy az új oktatási törvény megszüntetné a magyar iskolákat. Hogy ez ne történhessen meg, jelenjen meg pénteken kilenc órakor a párt központi bizottsága épülete előtt. Megegyeztünk Lukács Tiborral abban is, hogy egypár személyt nem arra kérünk, hogy kilencre, hanem hogy jöjjön be fél nyolcra a Csemadokba rövid megbeszélésre. Kiírtuk a szolgálati utakat. Ugye ezeket el kell rakni, az útiparancsot, tehát a belső szervezeti élet ellenőrzése stb. Elosztottuk az embereket és még aznap este elindultunk. Ez volt hétfőn este. Egész Királyhelmecig el kellett mennünk. Mindenkinek a címére. Megmondtuk, miről van szó és tovább. Tiborral ezt végigjártuk. Három személy nem jelent meg. Ez nagy szó, mert egy rendes gyűlésen mindig hiányzott legalább hét-nyolc ember, s most csak három ember nem jött el. (...) Bevonultunk és a megbeszélt forgatókönyv szerint jártunk el. Tudtuk, hogy az oktatási miniszter valami nagy szöveggel fogad, és mivel péntek volt, jó hosszúval, hogy idegesek legyünk, ki hogyan jut haza Losoncra, Kassára és így tovább. Az összejövetelen megjelent Miroslav Válek miniszter és Jozef Mravík miniszterhelyettes a kulturális tárca részéről, Buša oktatási miniszter és Vlačihová miniszterhelyettes, a pártközpontból a már többször is említett Rudolf Jurík főosztályvezető és Karolina Halgašová, a főosztály egyik munkatársa, aki azelőtt a rádióban dolgozott és beszélt magyarul is. Ez nem lepett meg, hogy kik ülnek fönt az asztal túlsó végén, hanem egyszer csak megjelent Nagy Kázmér is. Nagy Kázmér nem volt a Csemadok Országos Választmányának a tagja. Nagy Kázmér abban az időben a Szlovák Köztársaság népjóléti és munkaügyi minisztere volt. S megjelent, és leült úgy oldalra. Még őneki szerepe lesz, Peter Colotka megbízásából. No most, Buša egy hosszú beszédet tartott, utána szünet következett - ez valami másfél órás szöveg volt - s úgy beszéltük meg, hogy elsőként kérdések következnek, ahogy általában ilyen összejöveteleken. Itt Lukács Tibor lesz az első kérdésfeltevő. A többit rábízzuk a többiekre, aki akar, kérdezzen. De Lukács Tibor legyen az első. S amikor majd felszólalásokra kerül sor, ott én leszek az első, én szólalok föl elsőnek, a többiek majd utánam. Ebben megegyeztünk még a székházban. Tibor föltette a kérdést, hiszen abból az időből, mikor még az oktatási minisztériumban dolgozott, tudta, mit kell kérdezni: mikor végzett utoljára felmérést az oktatási minisztérium a magyar tanítási nyelvű iskolák színvonaláról és az a felmérés milyen ajánlásokkal zárult. Hát erre nem tudtak 591 v<j i SIDÓ ZOL
