Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
SIDÓ ZOLTÁN 580 ő volt a dékánhelyettes. Behívatott az irodájába, s azt mondta, hogy Sidó, gondolkodott azon, hogy belép a kommunista pártba? S mondtam, nem. „Akkor jó lenne, ha elgondolkodna ezen. De mielőtt még kimondaná, hogy igen vagy nem, elmondom, én maguk közül két-három embert kiszemeltem és szeretném, ha egy-két év után valamelyik magyar iskolának maguk lennének az igazgatói. Nálunk iskolaigazgató nem lehet az, aki nem tagja a kommunista pártnak. Meg aztán magánál van valami más is. Beszélje meg otthon!” Úgy látszik, ő erről tudott. Mármint hogy én hogy kerültem oda, és mi volt. Erről nem szólt semmit, csak ennyit, hogy van más is. Hát aztán hazajöttem, és otthon mondtam anyámnak, apámnak, hogy mi van. No most azzal a családi háttérrel, amiről már beszéltünk, hát nem ide vezetett volna az út. És hát anyám egyértelműen: nem. Apám azt mondta, hogy nem mondom, hogy lépj be, de ha belépsz, többet a káderosztályra nem hívnak. Akkor te ezt el is végzed. Arra nincs példa, hogy egy párttagot osztályidegenként vagy fene tudja miért eltanácsoljanak. Hát ez egy hosszú beszélgetés volt otthon. Végül is én Onódinak aláírtam a belépési nyilatkozatot, és ő volt az ajánlóm. Akkor ahhoz ajánló is kellett. És akkor több mint egy éves úgynevezett kandidátusi időszak volt, és így lettem én a kommunista párt tagja. 62 októberében-novemberében, így valahogy.- Milyen volt a középiskolában, ez egy közös igazgatású iskola volt, ugye?- Persze.- Milyen volt itt a légkör?- Nagyon jó légkör volt az iskolában. Igazgatóm, ő szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Ha új tanerőt vett volna fel - mert nem a kerület vette fel a tanerőt, hanem az iskola igazgatója -, akkor mint helyettesét behívott és közösen beszélgettünk a leendő kollégával. És én mindegyiktől megkérdeztem, ért-e magyarul. Ha azt mondta, nem, akkor mondtam, hogy nem lesz jó helyzete, mert a tanári kar 60%-a magyar és 40%-a szlovák, mert a szlovák tagozaton is tanítottak magyar nemzetiségűek. Úgyhogy általában a kollégák értettek magyarul is. (...)- Meddig maradt meg az iskolában, vagy meddig maradt fenn ez a jó légkör? Vagy inkább így kérdezem, hogy mikor szűnt meg?-Tudtommal akkor, amikor 1984-ben Surányhoz csatolták az iskolát. Merthogy egy járásban nem lehet két azonos típusú szakközépiskola. Amikor se a Dunaszerdahelyi járásban, se a Galántai járásban nem volt, nálunk meg kettő.- Miért nem fordítva csinálták vajon? Hogy Surányt csapták volna Újvárhoz. Hiszen Újvár volt a járási székhely.- Igen. Nemzetiségi okokból. Ha Surányba viszik a magyar tagozatot, akkor nem biztos, hogy március 15-én a középiskolások megkoszorúzzák a Riadó költőjének szobrát, nem biztos, hogy a komáromi Magyar Területi Színház előadásaira az a 60-80 középiskolás eljön, és egyéb dolgok. Tanulóink beléptek a Csemadokba, hát Surányból már nehezebben jöttek volna. (...)
