Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
továbbra is folytatta azt, amit azelőtt végzett: társastánc, néptánc, színjátszó-csoport, képzőművészetet kedvelők klubjának rendszeres kiállításai. Ebben tulajdonképpen nem volt különbség, az aktivitás maradt. Esetleg mondjuk az, hogy az esztrádműsornak kicsit furcsa címe volt 1970-ben, Ezt is túléljük, s inkább a konferanszié szövegben lehetett valamit jelzés szintjén adni. A közönség vette a lapot, telt ház előtt többször előadtuk, taps volt, de azért csináltunk mást is. 68-ban, ebben az időben nemcsak nálunk, hanem Losoncon és Rimaszombatban is, sőt, Gál Sándor jóvoltából már Szencen is, a város meghatározó személyisége nevéről elnevezett kulturális és irodalmi napok indultak. Érsekújvárott a Czuczor Gergely Napok. Akkor még nem, akkor emlékünnepélyt tartottunk. Kitűnő előadások hangzottak el a honismereti körben. A helyiek közül dr. Szirmák Imre előadásait említeném, aki a nemzetiségi jogokról - ő ügyvéd volt - nemzetiségi jogokról tartott előadást, kisebbségi helyzetről. Őt aztán 70-ben eltanácsolták, sőt, az ügyvédi munkaközösségben is egy darabig pauzát kellett tartania. A honismereti kör előadásain tehát aktuálpolitikai előadások és beszélgetések zajlottak. (...)- Kaptatok-e ti, mint helyi szervezet, utasításokat a Csemadok központból?- Nem.- Mit kell csinálni, hogyan kell csinálni, kiket kell meghívni előadónak?- Nem. Az érsekújvári alapszervezet az ország legnagyobb alapszervezete volt. Hozzánk a járás sem továbbított semmi ilyesmit. Valahogy állam voltunk az államban. Saját székházunk volt, a mai napig nincs több Csemadok székház. Amit a tagság épített fel a lebombázott házak tégláiból, vasárnaponként, mert 68 után vezették be kéthetente, majd minden szombatonként a szabadnapot. Vasárnaponként, vagy szombat este a munkából jövet húzták magukkal a malterkeverőgépet az emberek és emelték a falat. Saját székházunk volt, sok tagunk, és sok mindent csináltunk. Utasítás nem jött hozzánk. Utasítani a központ a többi alapszervezetet se utasította, hiszen a központi bizottság munkatársai a járási titkárok voltak és a járási instruktorok. Oda ment munkaterv és javaslat, sőt, egy lista is, egyfajta igény, amit sok helyütt úgy oldottak meg, hogy megtartottuk a Majakovszkijról ajánlott előadást 120 hallgatóval, gyorsan aláírták, lepecsételték, elküldték, nem tartották itt. A helyi szervezetek az alapszabály értelmében nem is, de ahol akarták, és ahol ezt tudták végezni, önállóak voltak. Mellesleg egy fillért nem kaptunk a központtól sem, se a járástól. Nekünk kellett a ház rezsiköltségeit biztosítani, és biztosítottuk. Sőt, alkalmazottunk is volt egy időben. Most már a Szlovákiai Magyar írótársadalom elnöke, Hodossy Gyula volt ott a háznagy, mert Szerdahelyről eltanácsolták. Nálunk alapította meg az Iródiát. Hát ott indult a Rokkó által szervezett Stúdió érté is. (...)- Még egy dolgot kérdezek meg tőled, mert itt a magánéletet, a te esetedben is, átszőtte a politika, mert ez volt az iskolában, ez volt a Csemadokban, és te ekkor már párttag is voltál, ugye? (...)- Igen. És valahogy a hatodik szemeszterben történhetett ez, vagy a hetedikben. 62-ben, a hetedik szemeszterben. Onódi János, ő a magyar tagozatot vezette, 579 SÍDÓ ZOLTÁN
