Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sidó Zoltán
SIDÓ ZOLTÁN 578 de mindenki a főtéren volt. Csoportokban beszélgettek az emberek, rengeteg plakát jelent meg akkor, falakra föliratok, utakra föliratok kerültek, és odajött hozzám Borka Gyula. Ő akkor a járási nemzeti bizottság kulturális osztályának az előadója volt. Szlovákul úgy mondták, inšpektor kultúry. Jelenleg az újvári magyar iskolában tanít, matematika-fizika szakos. S mondja, hogy készíthetnénk valamilyen plakátokat, ő szerzett két fémlapot. Kettőt készítettem. Az egyiket, hogy értsék, Zachvatcsiki damoj fölirattal, Betolakodók haza. Hát egy orosz katonát, aki berepül, mert egy láb, amire azbukával ČSSR volt írva, a láb ülepen rúgta, ő repült, és a kezén ugye több óra, ahogy ezt ismertük, ábrázata nem éppen bizalomgerjesztő. Ebből több száz készült, majd Dubček védelmében lerajzoltam Dubčeket magyarul és szlovákul, odaírtam így fölfelé, a mi Dubőekünk - náš Dubček. Ebből is több száz készült, s Borka Gyula a járási nemzeti bizottság autójával hordta ezt a járásban és ragasztgatta. Újvárban is nagyon sok helyen kiragasztották. Ez megtörtént, meg egyéb dolgok is. Majd az történt, ami történt, ugye az úgynevezett konszolidáció. Tudni kell Borka Gyuláról, hogy ő szímői származású. Az első köztársaságban két faluról tudom, hogy Kis Moszkvának nevezték. Az egyik Muzsla, a másik pedig Szímő, ahol már 1921-ben, vagy 22-ben megalakult a kommunista párt. A szímőiek közül többen a járási pártbizottságon dolgoztak, ilyen-olyan-amolyan kisebb beosztásban. Szlovákul nem tudtak, viszont múltjuk volt, ezt honorálta az új hatalom. És Gyula oda is vitt ezekből a plakátokból, tehát a falujába. Hát ott fölismerték, persze. Rögtön, ahogy beindult a konszolidáció, őt behívatták és menesztették. S akkor azt mondták, hogy esetleg, ha nem is oktathat, de valami internátusbán, diákotthonban nevelői állást kaphat, ha megmondja, hogy ki rajzolta ezeket a plakátokat. Ezt a két plakátot, egyik kék, másik piros színű volt. Gyula, itt köszönöm meg neked, mert nem nagyon köszöntem meg. Nem is igényli. De azért itt is megköszönöm neked. Nem szólt, nem mondta. így aztán Gyulát menesztették nemcsak a járási nemzeti bizottságról, hanem eltanácsolták az oktatásügyből is. (...)- A Csemadokban ebben az időszakban, 68-ban, 69-ben komoly dolgok történtek. ..- Országos viszonylatban elsősorban, helyi szinten már kevésbé. Én mikor ezt az Ötven év szolgálat című könyvet összeállítgattam, kerestem a 68-as jegyzőkönyveket. No most a Csemadokban, mint másutt is, a jegyzőkönyvek nem pro domo készültek a járási, illetve az országos vezetés számára. Ami ott zajlott, az nem minden esetben került lejegyzésre, és a jegyzőkönyvekből jóformán semmi nem köszön vissza ebből az időből. Helyi szervezeti szinten így nem követhető nyomon az, ami történt. Viszont tudjuk, hogy a Csemadok akkori vezetése, itt gondolok a Lőrincz Gyula leváltása utáni időszakra, ugyan Dobos László akkor már tárca nélküli miniszter volt, ő kevésbé, de Szabó Rezső, mikor később ő lett a reformparlament alelnöke, akkor már ő sem, de addig nagyobb szervezetekbe rendszeresen eljárt. Az érsekújvári volt az ország legnagyobb szervezete, így eljött. Szerdahelyre, Komáromba, Galántára, Érsekújvárba és egész keletig. Előadásokat tartott, beszélt velük. A járási titkárságok, azok különbözőképpen foglaltak állást. Legtöbb esetben úgy, hogy nem foglaltak állást. Végezték a napi teendőket, nem tudták mi lesz, mi nem lesz. Csak az érsekújvári szervezetről tudok beszélni. A szervezet 68- ban, 69-ben, 70-ben, mert ezek azok az évek, tehát a szervezet tevékenységében
