Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sidó Zoltán

kilencven forint, kétszázhetven. Mari is, én is, majd három nap után tényleg ha- 577 zamehettünk, talán 25-én vagy hogyan, akkor már ment egy vonat. Se útlevélvizsgálat, se vámvizsgálat. Ahányan felültünk, mehettünk. Megállt Párkányban, megállt Újvárban, ott aztán kiszálltunk, nem tudom, meddig ment az a csodavonat.

(...) No most, amikor visszajöttünk, nagy volt a fölfordulás. A Varsói Szerződés parancsnoksága úgy intézte, hogy a magyarok által lakott falvakba, városokba a magyar néphadsereg jöjjön. Jött is. A lakosság ellenszenvvel fogadta, ennek ellenére. Kivéve a Bajcsi Állami Gazdaság igazgatóját, azt tudom, hogy befogatott a fiákerba, földobatott egy hordó bort, s kiment közéjük, és azt mondta: „Ha már letapostátok a kukoricámat, ezt igyátok meg!” És otthagyta. Matyasovszkynak hívták. Újvárban viszont majdnem tettlegességre került sor, és aztán leadtak egy sorozatot a nagytemplom irányába. A tetőzetet, tornyot meg is rongálták. Valaki a polgárok közül kitépett tövestül valami virágot - a városháza előtt ilyen dísznövények voltak - és odavágta a dzsipre. De nem az emberek közé lövettek, előbb föl. No most, hát olyat mondok el, amit azelőtt sose, mert akkor engem eltávolítottak volna az iskolából meg az oktatásügyből, azóta meg minek mondjam? De ezt úgyse olvassa senki - vagy hallgatja - elmondom. A város rettentő állapotban, a rendőrség lefegyverezve, csak egyenruhában, de önvédelmi fegyver nélkül,

Tüntetés a nyelvtörvény tárgyalása idején (Fotó: Gyökeres György)