Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sándor Eleonóra

- Ebből aztán következett... 565-Akkor a Forró Evelyn volt a rádió tudósítója Prágában, és hát az Evelyn, lehet, hogy már megváltozott azóta, de valamilyen okból nem szeretett minket, de nem is az a lényeg, hogy ki szeretett minket, vagy ki nem, ez egy mellékes dolog. Ami nem mellékes, az az, hogy a magyarországi politika vagy közvélemény az egyáltalán nem értette az itteni helyzetet, nem értette, hogy a kisebbségi magyarok között lehetnek véleménykülönbségek, nem tudta feldolgozni ezt a helyzetet. A másik pedig, hogy a magyarországi tömegtájékoztatás akkoriban innen Szlovákiából egyetlen egy ember nevét ismerte, és ez a Duray Miklós volt, és ő volt az egyetlen, akinek volt erkölcsi hitele. Most ez nem kérdés, hogy ezt megérdemelte-e vagy nem, nem erről van szó, hanem arról, hogy a tömegtájékoztatásban működtek ilyen mechanizmusok. Arról rengeteget lehet beszélni, hogyan terjednek a hírek az újságírók belső köreiben, de ez kész tény volt, hogy nem értették ezt a helyzetet, és nem ismertek és nem is akartak mást ismerni, csak a Duray Miklóst. Úgyhogy ehhez igazodott az egész magyarországi tömegtájékoztatás, és ebből adódtak ezek az elszomorító helyzetek, meg hát ott volt a magyar televízió, rádió és hát tele voltak ezekkel a sötét figurákkal, mint a Sugár András, meg hasonló emberek, akik azon dolgoztak, hogy a kommunizmusból átmentsék magukat az új rendszerbe. Ahogy nálunk, úgy ott is erre a legmegfelelőbb eszköz a nemzeti retorika volt. Szóval, sok ilyen tényező közrejátszott abban, hogy miért gyűlölt minket a magyarországi tömegtájékoztatás.- Ennek ellenére a választások lezajlottak, és meg is nyertétek őket.- Hát enyhe túlzás azt állítani, hogy megnyertük, mindenképpen hatalmas csalódás volt. A VPN-nek is csalódás volt a közös lista szempontjából, és hát nekünk is. Akkor ugye már a VPN-t is megrázták olyan belső konfliktusok, mint a Budaj-ügy, az átvilágítás és hasonlók. Már a választások előtt közvetlenül is nagyon rossz hangulat volt. Nem is bízott igazán senki abban, hogy egy nagy átütő győzelem lesz, és általában hiányzott ez a belső meggyőződés, a belső hit abban, hogy az ember győzni tud. Hát persze, első lett, kormányt alakíthatott, meg minden..., de elég nagy volt a csalódás.- Milyen volt az új parlament?- Arra is szívesen emlékszem vissza, már csak azért is, mert akkor nagyon jóleső érzés volt Prágában lenni. Szlovákia egyre szörnyűbb hellyé vált, és a szlovák parlament is egyre szörnyűségesebbé vált. Hát akkor a szlovák parlamentben már ott ült a Szlovák Nemzeti Párt. A választási időszaknak a fele sem telt le, amikor megkezdődött a VPN-nek a felbomlása, és megkezdődtek a nagy nacionalista tömegtüntetések, éhségsztrájkok, meg minden, amik mondjuk az én számomra Prágából nézve elképesztők voltak. Ráadásul a Polgári Fórum felbomlása is megkezdődött, de az a szellemi szint, amelyik a Szövetségi Gyűlésben volt, az egyszerűen összehasonlíthatatlan volt azzal, ami itt a szlovák parlamentben zajlott. Mondom, annak ellenére, hogy ott is akkor zajlott az ODS megalakulása, ott is mindenfajta zűrök voltak, de ott olyan emberek ültek a parlamentben, akik külön-külön is személyiségek voltak, műveltek voltak, értelme-SÁNDOR ELEONÓRA