Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sándor Eleonóra

566 sek, tudták mi az, hogy parlament, tudták mi az, hogy parlamenti fölszólalás. Itt a szlovák parlamentben a viták azok egyre alacsonyabb és alacsonyabb színvonalra süllyedtek, az elnökválasztási időszakban elérték azt a legalsó szintet, ahova egy parlament még süllyedhet. A Szövetségi Gyűlésben akkor is ott ültek ilyenek, mint a Slota, Šesták meg hasonló figurák, akiknek nem volt esélyük arra, hogy ott képviselőként nevet szerezzenek, mert köznevetség tárgyai voltak, akikkel az ember nem is állt le vitatkozni, mert méltatlanok voltak arra, szóval, nem ütötték meg azt a színvonalat, ami ott akkor abban a parlamentben volt. Olyan parlament volt, amelyik megérdemelte azt a nevet. Már nagyon sok gond volt a Havel kezdeményezéseivel, tehát az ország szétválásával, a népszavazás körüli cirkusszal, sok egyébbel, de ennek ellenére nincsenek kellemetlen emlékeim erről, azért, mert nagyon színvonalas viták zajlottak.- Júliusban, tehát kb. egy hónappal a választások után volt az FMK-nak a negyedik közgyűlése, és itt foglalkoztatok a választások eredményeivel. Ez a csalódás, amiről beszéltél és a lusztrációkkal kapcsolatos botrányok, hogyan csapódtak le az FMK belső életében?

Tüntetés a Palach-évforduló alkalmából a prágai Vencel téren 1989 januárjában (Fotó: Gyökeres György)