Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Sándor Eleonóra
lítést tettem, ahol ezzel az újságíró barátommal jártam, már voltak prágai telefonszámaim, úgyhogy akkor rögtön fel is hívtuk Šaša Vondrát. Szóval, hála istennek, akkor már tudtam, hogy kit kell Prágában felhívni, és kinek kell elmondani azt, hogy létezünk, és hogy itt van ez a nyilatkozat. Ahogy fölhívtam Prágát, akkor rögtön ki is derült, hogy ott már mindenki együtt van, hogy jó felé haladunk, mert Prágában is valami hasonlóban gondolkodnak.- Itt még van egy dolog, amit szeretnék megkérdezni. A Szabad Kapacitás, annak az előkészületeivel kapcsolatban történt valami? Tehát az, hogy a Szabad Kapacitás még a szamizdat kiadványok között jelent meg, ahhoz volt valami közötök nektek is?- Hát hogyne, hát azt mi csináltuk, a Szabad Kapacitást. Persze. Úgy képzeltük, hogy ez egy szlovákiai magyar szamizdat lap lesz. (...)- Van valami fontos dolog, amit erről még el kellene mondani?- A Szabad Kapacitás aztán átalakult belső pártkiadvánnyá.- Akkor is ilyen néven futott, hogy Szabad Kapacitás?- Igen. Több évig, talán egész 96-ig vagy 97-ig létezett ilyen belső kiadványként. Nem emlékszem, de talán voltak olyan megfontolások is, hogy ebből lehetne lapot csinálni, de aztán indult a Verejnosť meg a Nap és ezzel már senki különösebben nem foglalkozott.- Az érdekelne még, hogy miért kezdtél el a Napban és ezekben a lapokban publikálni, mi volt a gond az Új Szóval, miért nem lehetett ott publikálni, tehát miért kellett elindítani egy külön független lapot?-Az Új Szó akkoriban nem az az Új Szó volt, amit most ismerünk, a mi számunkra az Új Szó azt jelentette, amit a szlovák olvasóközönség számára a Pravda meg a régi pártlapok, és az is volt. Nyolc év távlatából persze az ember sokkal megbocsátóbban közelíti meg ezt a kérdést, de akkoriban az Új Szó egyszerűen a kommunista pártnak a magyar szócsöve volt, és egészen természetesnek tűnt, hogy emellett létre kell hozni egy független és szabad lapot. Az más kérdés, hogy közben kiderült, ez a piac nem bír el egy másik lapot, és hát végül is ugyanúgy, ahogy a Pravda kiépített előfizetői hálózatával túl tudott élni minden egyéb lapot, ugyanúgy az Új Szó is. De ez a kérdés akkoriban másképpen vetődött fel, az Új Szó a kommunista pártnak a szócsöve volt. Időközben persze kiderült, hogy azok a szerkesztők, azok a munkatársak, akik 89 előtt is ott dolgoztak, képesek voltak váltani, hogy korábban csak kényszerből írták azt, amit írtak. De akkor ez nem így merült fel, ezt az ember akkor nem fontolgathatta, az egy helyzet volt, és egyszerűen természetesnek tűnt, hogy emellett kell egy új, szabad lapot indítani.- Részt vettél valamilyen formában a Napnak az előkészítésében? 555 SÁNDOR ELEONÓRA
