Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Püspöki Nagy Péter

PÜSPÖKI NAGY PÉTER

546 - Nem. Ez gyakorlatilag azon a napon megszűnt. Ugyanis én fölajánlottam, hogy

ugyanúgy, ahogy eddig is, ha valami probléma, gond, kérdés van, véleményre van szükség, mindig készséggel állok rendelkezésre, de kikötöttem, hogy én nem fogom azt keresni. Ha megkeresnek és kérdeznek, szívesen, ha nem keresnek meg, akkor én nem fogok kezdeményezni. Hát nem kerestek meg. Úgyhogy én megmenekültem a társadalmi munkától.- Ennek vajon mi lehetett az oka? Hiszen ön említette korábban, hogy Bugár Bélával jó volt a kapcsolata, végül is ön kezdeményezte, hogy ő kerüljön az elnöki székbe.- Igen, én kezdeményeztem, én vittem be Bugár Bélát a pártba az első közgyűlésen. Nagyon egyszerű volt az ábra, nem tudom mondtam-e. Mondtam?- Igen. És utána, ettől függetlenül mégsem működött ez a párbeszéd? Vagy nem csak az ő személyén múlott?- Hát nagyon érdekes dolog volt. Mondjuk, annyi tény, hogy én az Együttélés szemében elég nagy szálka voltam, úgyhogy ezt végső fokon ők úgy is értelmezték, hogy milyen jó. Tréfásan az egyik diplomata szólt is nekem Prágából, hogy betették a diplomáciai jelentésbe is, hogy Duray örömében leitta magát. Szóval ezt ők úgy kezelték, hogy megszabadultak tőlem. Én meg teljesítettem azt, amit mondtam, hogy mihelyst a párt talpra áll, én már ott sem vagyok. Úgyhogy ez volt. Azóta nem kérdeztek, sőt mintha sose lettem volna a tagja, úgyhogy ezek már csak történeti tények.

(A beszélgetés 2000-ben készült.)