Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Sándor Eleonóra

SÁNDOR ELEONÓRA

1959. október 4., Aranyosmarót. Néprajzkutató, politikus, újságíró, köztisztviselő. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1978), a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán néprajz szakos diplomát szerzett (1986), majd 1990-ig muzeológus-etnográfusként dolgozott. A rendszerváltás idején a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapítója, 1990-1992 között a prágai Szövetségi Gyűlés parlamenti képviselője. Ezt követően újságíró, 1999-től az SZK Nemzeti Tanácsa emberjogi és nemzetiségi bizottságának a titkára.- Mutatkozzál be.- Nyilván nem a születésemtől kell.- Nem. Tudom, hogy Kolonból származol, de elég az egyetemtől.-Az egyetem és 1989 között olyan sok idő nem volt, mert én a 80-as évek elején kezdtem az egyetemet, néprajz szakon. Ezek elég csúnya idők voltak, akkor zajlottak a lengyelországi események 1980-1981-ben, nagyon rossz volt a hangulat, nehezen viseltem akkoriban ezeket az ideológiai tantárgyakat. A második évben átléptem távúira. Emiatt elhúzódtak a tanulmányaim, közben még szültem is, úgyhogy 1986-ban fejeztem be az egyetemet, akkor államvizsgáztam. Utána néprajzosként Dunaszerdahelyen dolgoztam a múzeumban egészen 89 elejéig, majd átmentem a galántai múzeumba. És jött november, fizetetlen szabadságon voltam vagy nem jártam be, az ilyen rövid átmeneti időszak volt. Úgyhogy én az egyetem befejezése és 1990 eleje között, amikor is parlamenti képviselő lettem, csak belekóstoltam a szakmámba.

SÁNDOR ELEONÓRA