Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Püspöki Nagy Péter

PÜSPÖKI NAGY PÉTER

540 benne van abban a levélben. Ennek a levélnek a szövegét a Kapu is közölte, az Új Szó is közölte annak idején, tehát nem titokzatos levelekről van szó, de a hivatalos példánya azért elég tisztes példány volt, esetleg majd meg is tudom mutatni. Egybekötve, mellékelve a dobozban 37 ezer valamennyi száz aláírással. Az alapgondolata az, hogy a magyarság létszámban nagyobb, mint a katolikus magyaroknak a száma. Azóta volt már felekezeti cenzus is, de akkor még nem volt, de a felekezeti cenzustól függetlenül is lehetett látni, hogy a 600 ezerre becsült magyarság számának azért több mint a kétharmada a katolikus valláshoz tartozik. így, hogy ha a katolikus egyház, aki közben rendezte már a szlovákiai egyháztartományt, a szlovák püspökségek kérdését, lerendezte a görögkatolikus püspökség kérdését, ami tulajdonképpen az ukrán-ruszinoknak a püspöksége, egyetlen egy kérdés volt rendezetlen, a magyar kisebbség kérdése. Ugyanis ez alkotott az egyházigazgatás szempontjából egy olyan lehetséges területi tömörültséget, ami egy egyházszervezeti egység létrehozását is lehetővé tette. Ez az egyházszervezeti létrehozás - az egyház hierarchikus intézmény, ez egy bevált történeti intézményrend, azt jelenti tehát, hogy egy területen csak egy főnök van, a megyéspüspök. Hogy az most püspök vagy érsek, az egy más kérdés, de a megyéspüspök a kizárólagos igazgató, a hatalom teljes jogú gyakorlója. Püspökséget létrehozni a kánoni jog értelmében csak a római pápának van joga, a római egyházon belül. Ezért ennek a címzettje nem a nagyszombati érsek, nem a szlovák püspöki kar, mert ezek nem hozhatnak létre püspökséget, hanem a római egyház feje, adott esetben II. János Pál. Tehát így készült el a beadvány, aminek a lényege az volt, hogy egy zárt területi tömböt lehet kialakítani. Ennek a fizikai központja, valóban fizikai központja Komárom. Katolikus szempontból talán nem is a legfontosabb központja, de hát mivel a kommunikáció, úthálózat, stb. szempontjait is figyelembe kell venni egy ilyen terület kihasításánál - tehát ez magába ölelte volna az egész nyugat-szlovákiai magyarságot. Az eszmei központ, a hálózat, az úthálózat, a megközelítés szempontjából Komárom lett volna ideális, és ez megoldható is lett volna. A másik ilyen megoldásra váró kérdés, hogy mi legyen a többi területtel. A rozsnyói püspökség, ami már tulajdonképpen csak a maradéka a rozsnyói püspökségnek, miután ugye Trianon után az egyes területei elkerültek Magyarországhoz, tehát ez egy vékony, hosszú sáv. Azt már jogilag keresztben elvágni, elosztani nem lehet, mert egy működésképtelen halmaz keletkezne belőle. Tehát ott az volt a javaslatunk - az én ötletemből fakadó javaslat -, hogy ott rotációra kell beállítani a püspököt, tehát hogy legyen előírás az, mert nagyjából fele volt a szlovák, fele volt a magyar, hogy a szlovák püspök után magyar következik, a magyar püspök után szlovák következik. Mondjuk, azt az Isten szabja meg, hogy ki hány évig püspök, de akkor van egyfajta rotáció, és egy idő után a toleranciának és az egymás respektálásának egy olyan mechanizmusa jön létre, amelyik ott elrendezi a kérdéseket, és ott nem kellett volna mást csinálni. S hát maradt a legnehezebb probléma: a keleti rész, ugyanis ott a magyar katolikusság és a magyarság tömege sem olyan nagy, ez közismert statisztikai tény. Az Európai Unióval más megoldásokat is el lehetett volna képzelni, mondjuk egy országhatár fölé nyúló, akár egy ungvári püspökség formájában is, de mondjuk ez illúzió, ilyenekkel kár foglalkozni. Ott az egyetlen racionális megoldásnak az bizonyult volna, hogy a szilárd tömböt alkotó magyarlakta községek, túlnyomórészt magyarlakta községek főesperességet alakíta-