Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
nak, egy főesperessel, ez meg valójában püspöki vikárius lett volna, akit a Komáromi Magyar Püspökségnek rendelnek alá, tehát egy ilyen sziget lett volna. Ugyanezt kellett volna a fővárosban is megcsinálni, bár ott, mondjuk, a 25 ezer magyarból 18 ezer a katolikus, ami szintén egy ilyen sziget. így lett volna egy fizikai magyar püspökség komáromi és két területen kívüli főesperességgel. Ez a koncepció Rómában tetszett. Főleg azért, hogy ennek volt egy jogi előzménye - Róma történetében sok száz év nem számít -, hogy a 800-as években itt még az avar tartományban létrehoztak egy püspökséget és ez területileg többé-kevésbé ült, és ezt Rómában általában szeretik, hogy ha nem egészen új, hanem már van alap, amire lehet hivatkozni. Ez kellemes volt, mert a főtitkár délután adta át a pápának, pontosabban a pápai kíséretnek a kérvényt, de Rómában már tudták, hogy fog jönni a kérvény. A repülő a pápával még ment Rómába, amikor már jött a telefonon a kérdés, hogy hogyan néz ki, mert hogy a pápai hivatal azt ki akarja emelni a sok ajándékból, hogy ne tűnjön el. Körülbelül tíz nappal az út után, amikor elkészült a római hivatalos nyilatkozat a csehszlovákiai útról, akkor mintegy lehetséges és támogatandó kérvénnyé nyilvánította Róma ezt a folyamodványt, ami egy pozitív, nagy sikernek minősült. Utána egy évvel nevezték ki az első pápai legátust Prágába. Arról csak nyúlfarknyi hírek jelentek meg, a bemutatkozó látogatásáról a csehszlovák kormánynál, de ott már szerepelt a szlovákiai magyar püspökség kérdése, ahol az első prágai nuncius, a háború utáni nuncius, kijelentette, hogy igenis a magyarságnak joga van egy bizonyos fajta egyházi autonómiára ezen a területen. Ami azért volt rendkívül fontos üzenetértékű, mert nem csupán egy ünnepi deklarációban, hanem már a diplomáciai kapcsolatfelvétel első napján is napirendre került a kérdés. Sajnálatos dolog, hogy ugyanakkor a belső magyar kisebbségi pártélet ezt nagyon politizálta egymás között. Tehát itt elsősorban azt lehet mondani, hogy ebben az Együttélés egy politikai veszedelmet látott a saját jövője szempontjából azért, mert ha lesz magyar püspökség, akkor az MKDM a nyertes párt, ha nem lesz, akkor ő a jobb párt, mert majd ők megalapítják a komáromi egyetemet. Ezzel elkerült egy ilyen rettenetesen rossz tévútra az egész kérdés, tehát hogy a magyar kisebbség belső politikai képviselete szinte gyűlölte ezt az ügyet. Ez sok mindenben nyilvánult meg, de nem érdemes ennyi idő után ilyen apróságokkal foglalkozni, úgy hiszem. Érdekes háttérmozgás, meg hát érthető, hogy a szlovák egyház nem szerette ezt az ügyet. Oly mértékben, hogy engem még ki is akart közösíteni az egyházból. Csak hát ez nem megy. Úgyhogy én akkor megtettem a szükséges lépéseket. A kánoni jogszabályok szerint kézbesítettem neki az úgynevezett hierarchikus föilebbezést, ami azt jelentette, hogy vagy eláll a szándékától, vagy három napon belül Rómába kell kézbesítenie a laikusok ügyeivel foglalkozó bíboros kongregációnak. Nem választotta ezt az utat, nyilván elfeledkezett az egész ügyről. Most ez volt egy kísérlet, hát ez kútba fúlt, így nem lehetett a komáromi ügyeket megfúrni. Hát aztán jött egy olyan dolog, hogy a kereszténydemokrata mozgalomban is találtak embereket, akik igyekeztek küszködni ellenem. Ez odáig fajult, hogy... Róma régi diplomáciai intézmény, tehát ha van egy határozott kívánsága, azért azt igyekszik vizsgálni, ha nem is sietnek. Rómában semmivel sem sietnek, 2000 éves egyháznak öt év ide vagy oda nem nagyon számít. Tehát egy ilyen egyházmegyei szervezésnek van egy eljárási formája. Semmi problémát nem jelentett volna Rómában, hogy a szlovákiaiaknak ez nem tetszik, hiszen világos, hogy nagyrészt az ő egy-541 PÜSPÖKI NAGY PETER
