Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
-Az nyilvánvaló, hogy ez volt kezdetben, de azt azért nem szabad elfelejtenünk, hogy folyamatosan haladt a politikai pártarculat felé. Ezt még az első regionális ülések vagy pedig a helyi közgyűlések hangulata és arculata is mutatta, hogy a vallási motiváció volt az erősebb, a politikai motiváció volt a gyengébb. Ennek ellenére én ezt nagyon pozitív dolognak tartom, mert tömegeket mozgatott. (...)- Még egy kérdés. Hogyha már itt elhangzott a szlovák kereszténydemokrácia, az alapítás éveiben, tehát ezekben a 1990-91-es években mennyire volt érezhető a konkurencia ebből az irányból?- Ez egy nagyon érdekes dolog. Én sosem zárkóztam el attól, hogy a szellemileg rokon párttal tárgyalásokat folytassunk. Inkább a koalíciós társ volt annak a híve, hogy ez ne legyen, ugyanis hát itt egyfajta koalíciós féltékenység is volt. Tehát ha a magyar kereszténydemokrácia igencsak szoros kapcsolatban van a szlovákkal, akkor ugye más irányú, akkor kicsit FMK-s jellegű helyzet adódott volna. Na most, ez ellen nagyon sokat tettek a koalíciós partnerek. Már jeleztem, az első koalíciós szerződésben rögzítettük a belső arányt az Együttéléssel, akkor még becsült arány volt ez, később már statisztikailag is hitelesített arány, noha ezt a koalíciós partner sohasem akarta elismerni. 1991-ben a Magyar Nemzetben egy interjúban az Együttélés elnöke még mindig úgy nyilatkozott, hogy az Együttélés az MKDM-mel kötött koalícióért már eddig is nagy árat fizetett, s a valóságos erőviszonyokat figyelembe véve megalázó megállapodás megkötésére kényszerültek a parlamenti választások sikere érdekében. Hát, ez egy érdekes dolog, mert itt most kiléphetünk a történelemből, a legújabb választási eredmények ugyanazt a képletet igazolták, hogy az Együttélés nem volt a legerősebb párt, mert különben akkor ő lett volna a vezérpártja a koalíciónak és nem fordítva. Azt lehet mondani, hogy a politikai sikerélmény körüli küzdelem eléggé befolyásolta az Együttélés és az MKDM belső küzdelmeit. Elég sok ilyen belső küzdelem volt. Ez különböző formákban nyilvánult meg, puccskísérletekben is és egyebekben. Ez annyira jelentéktelen most már tíz év távlatából, hogy kár szinte időt pazarolni rá, csak azt jelzi, így sommásan nézve az egész kérdést, hogy a szűk pártérdekek, legalábbis az Együttélés szintjén fölébe kerekedtek a kisebbség pártérdekeinek vagy politikai érdekeinek. Na, de hát a történelem olyan, amilyen, úgyhogy ez is olyan, amilyen. Ma már ez az egész egy poros aktacsomó, amit fél napig tartott kikeresgetni. Én magam észrevehetem, hogy lezárt fejezetről van szó; hát mégis csak ezt hozta. De talán rátérnék egy másik fejezetére. A kereszténydemokrata mozgalomnak a kezdettől fogva volt egy konkrét politikai célkitűzése, ami nem valósult meg. Ez a Komáromi Magyar Püspökségnek a létrehozása volt. Ennek az egyházi kánonjogi feltételei adottak voltak. Ez a pápa 1990-es látogatásával függött össze Szlovákiában, méghozzá annak tavaszán, ahol egy kérelmet nyújtott be sikerrel a politikai mozgalom, hát nem titok, a kérelmet én fogalmaztam meg, annak árnyalatait én fektettem le, de ez, mondjuk, adottság is, mert én tanultam kánonjogot és más nem tanult. Megkértük akkor a Szentatyát, II. János Pál pápát, egy nagyon korrekt levélben, ahol a kérelmen túl és annak a jogi indoklásán túl egyfajta igazgatási, szervezeti vázlata is volt ennek a leendő egyházi kerületnek. Ennek mi volt a küldetése és alapvető célja? Ez pontosan 539 PÜSPÖKI NAGY PETER
