Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
PÜSPÖKI NAGY PETER 536 (•••) Nagyon érdekes volt a járási megoszlása a pártoknak. Tehát az MKDM a Dunaszerdahelyi járásban volt a legerősebb, ahol 29 községben volt alapszervezete, utána Galántán 24, Tőketerebesen 23, Léván 22, Érsekújvár 19, Nyitra 16, Komárom 16, Nagykürtös 15, Pozsony-vidék - az kicsi volt, mert erősen szlovák volt -, ott 7, érdekes: Rozsnyón 1, Kassa-vidék 3, Losonc 3, Pozsony főváros 2, Rimaszombat 1, Kassa város 0. Tehát, ha a magyar községek százalékaránya szerint nézzük meg, akkor ezek az abszolút számok, ezek többé kevésbé fedték a magyarlakta területek százalékarányait is. Eltekintve mondjuk egy-egy helytől, mint mondjuk, Losonc, Rozsnyó, Kassa-vidék, ahol az MKDM, általában a kelet-szlovákiai részeken gyengébben szerepelt. Ennek különböző okai lehettek, úgy igazán nem lehet föltárni a valódi okokat, azt lehetett érzékelni, hogy Kassa-vidéknél problematikusabb volt az MKDM iránti viszonyulás. Nagy energiát fektettem be abba, hogy legalábbis az Ipolyság és Kassa közötti térséggel gyarapodjon az alapszervezetek száma. Tulajdonképpen, abban az esztendőben sikerült közel 30 alapszervezetet létrehozni. Ez egy nagyon tudatos, eléggé sok ráfordítást, helyi látogatást igénylő munka volt, de végül is meg volt az eredménye. Viszonylag ott egy nagyon vékony magyar lakosság lakik, illetve hát lakott akkor és ma is. Hát ott mondjuk az összlakosságnak a 20%-a alatt volt a magyar lakosság. Míg én ezt nagyon fontosnak tartottam, mert az én időszakomban ezt nem nagyon lehetett elérni, ez pontosan a keleti végeknek az elérése volt. Hát erről is elmondható, azért nem volt eredménytelen, mert például a Tőketerebesi járásban volt azért egy évvel később 24 alapszervezet, úgyhogy akkor, mondjuk, a Rozsnyóiban 4 alapszervezet, a Kassa-vidékiben 5, a Kassa városiban is létrejött 1, a Nagykürtösiben 10, tehát tulajdonképpen ez a szervezőmunka eredményesnek volt mondható. Nyilvánvaló, hogy ennek a nehézségei részben az adottságokban voltak, hogy kellett volna olyan ember, aki szervez, mert hát mindent nem csinálhat az elnökség, meg az tulajdonképpen úgy történt, hogy jómagam, a főtitkár és az elnök. Az elnök ritkán, Bugár Béla, a főtitkár többnyire sofőrözött és én mozgattam a társulatot. Hát azért mindent egyetlen ember nem csinálhat. Mindenesetre, amikor én átadtam az egész ügyiratot és szervezetet az elnökségnek és távoztam a politikai életből, akkor 200 szervezetet adtam át. A 200-ból 170-et én hoztam létre jogilag, formálisan, tehát úgy, ahogy mutattam az előbb, nagyon konkrét dokumentáció van. Talán nem volna tárgytalan itt is rögzíteni, hogy milyen volt ez az alapító dokumentáció. Ahogy én elmondtam előbb szóban, most megismétlem a mikrofonba; én formális alapítóleveleket követeltem meg, amit 1990 nyarán a közgyűléshez indítottunk el. Volt egy indító lapja, ahol az alapnyilatkozatot tették meg a dátummal és az alapító tagok számával, legalább néhány alapító tagnak alá kellett írni, kis szervezetekben háromnak, többinél hétnek. Hétnél többet nem kértünk, megelégedtünk a tagok számának a bevallásával. A személyi adatoknál ugye az elnök és alelnök, majd pedig a gazdasági ügyek intézője, első, második szóvivőnél a személyi adatok mellett a munkahelye, beosztása, foglalkozása, címe, telefonon való elérhetősége, ugyanis, hogy tudjuk, kikkel állunk kapcsolatban, másrészt hogy rugalmas kapcsolatfelvételt tudjunk elérni bármikor. Az alapítólevél második részében voltak a testületi és egyéb adatok: az alapítás időpontja, ami nem mindig esett egybe az alapítólevél kitöltésével, akkor a tagság száma az alapítás idején, az alapítólevél kitöltése idején, az aktív, tehát a munkaviszonyban állók és a nyugdíjas szemé-
