Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
magyar képviselőket. Tehát az első szabad parlamenti választásoknál azt lehet mondani, hogy egyfajta túlteljesítése is volt a magyar képviseletnek. Ugyanakkor a koalíciós szerződés az akkori törvények szerint nem az egész parlamenti ciklusra vonatkozott, hanem csupán a választásokra. Tehát csak a választások idejére, és éppen ezért a választások hivatalos lezárásával a hivatalos koalíció véget is ért. A koalíciós szerződésnek az a tétele, amely a 60-40%-os megosztásról szólt, egyfajta konfliktusforrás volt. Az Együttélés próbálta ezt megfordítani a maga javára, és a konfliktusok ezekből kerekedtek ki. Első szinten ez rögtön a választások után, az első szabad választások után, tehát 1990 nyarának az elején a Janics és Duray között folyó konfliktusban került felszínre. Közismert dolog: Janics nézete Durayval kapcsolatban, majd azután ezeknek a teljes megfordítása. Ez hozta magával szükségszerűen az elnökváltást. Ez, tekintettel arra, hogy nem az országos közgyűlés választotta az elnököt, hanem az első elnökválasztás elnökségi választás volt, így az elnökség kebelében lehetett ezt módosítani. Az alapgondolata ennek az volt, hogy 1990 júliusában egy Janics-Duray-féle kontraverzió volt a sajtóban, amivel kapcsolatban, sajnálatos módon, Janics Kálmán egy teljesen kétes magatartással nyilvánult meg. Addig ugyanis Durayt vádolta - a leghatározottabban - KGB-ügynökséggel és én nem tudom milyen hasonló titkosszolgálati múlttal. Most ezt megváltoztatta, hogy nem jól ítélte meg a dolgokat, és nagy baráti gesztussal összeölelkeztek. Hát egy mozgalom elnöki posztján nem ülhet olyan ember, aki bevallja, hogy a politikai látóképessége nem jó.- Bocsánat, hogy közbevágok, ennek mégis mi volt az oka?- Ennek pontosan az volt az oka, hogy Janics Kálmán önmagáról kinyilatkoztatta, hogy nem tudta jól fölmérni a dolgokat. Hát egy olyan ember nem állhat egy mozgalom élén, aki nem tudja jól fölmérni a dolgokat, és erre őt senki sem kényszerítette, ez ő maga volt. Tehát nem az volt a probléma, hogy ő Durayval kibékült és kezet fogtak, hanem a probléma az volt, hogy abszolút képtelennek nyilvánította magát a dolgok legalább részleges meglátására. Itt történt, ezen a nyár eleji, szenei elnökségi ülésen. Én voltam egyébként ennek az ügynek az előterjesztője, hogy Bugár Béla legyen az ügyvezető elnök, Janics Kálmán nem elnök többé és meg kell várni az első, következő igazi országos közgyűlést, ahol egyszerűen választások is lesznek.- De akkor ön már ebben a főtanácsosi tisztségben volt folyamatosan? 535 ÛC LüI— ILI L. J- Én kezdettől fogva a főtanácsosi tisztet láttam el. (...) A 90-es évben, tehát a választásokra létre kellett hozni egy nagyon stabil szerkezetet, aminek alapján meg lehetett állapítani, hogy tulajdonképpen milyen a kereszténydemokrata mozgalomnak a súlya és milyen ennek az ereje egyáltalán. Ezt annak idején nagyon pontosan, tehát napra készen, erre a harmadik országos közgyűlésre, amelyik Dunaszerdahelyen volt, még pedig a pontos dátumát is meg tudom mondani, 1991. február 16-án volt Dunaszerdahelyen, hát ez a következő ábrát mutatta: összesen volt 185 rendezett alapítású szervezete az MKDM-nek és 9 rendezés alatt álló, tehát 194 alapszervezete. Meg volt mindegyiknek a helyi községi képviselője, ennek az összes száma 221 volt abban az esztendőben.
