Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Püspöki Nagy Péter

PÜSPÖKI NAGY PÉTER

530 hogy végül is ki tudja, mi miatt, de megbukott ez a gondolat akkor, amikor végül is tevékenyen részt vett benne.- Én megmondtam magának, hogy miért bukik meg. Én az FMK-t mindig is nagyon támogattam, nyíltan is és nem nyíltan is. Ezt azért tudják az akkori barátaim, mert amikor a kereszténydemokrácia győzött, még akkor este beszélgettem az Öllös Lacival és másokkal is, mert az én számomra ez csak egy megnyilvánulási forma volt, egyfajta tartalommal természetesen. Ugyanakkor tudtam azt is, hogy a másiknak is nagyon fontos és hatékony szerepe van. Sőt, több tekintetben az én gondolataim sokkal közelebb álltak az FMK-hoz, mint a kereszténydemokrata valósághoz. Én azt gondolom, azt tapasztaltam a kereszténydemokráciában és tapasztaltam másutt is, hogy a kisebbségi társadalom éretlen volt ezekben a kérdésekben, szóval egysíkú gondolkodása volt. Tehát én nyerhetek egy ügyben anélkül, hogy beszélnék róla. Sőt többet nyerhetek. Nézze, én meg merem kockáztatni azt, hogy a nyelvtörvény a magyar kisebbség baklövése volt. Most minden negatív, disszonáns gondolat nélkül, én nagyon emlékszem azokra a helyzetekre - most ne kérjen dátumot, mert vissza kellene keresgélni -, amikor Mečiar belügyminiszter volt és lement Komáromba a magyarokkal tárgyalni. Nevek nélkül mondom, bizonyos magyar vezérek, akkori vezérek, egy bizonyos magyar pártból ugye nyelvtörvényjavaslatot nyújtottak be a magyar kisebbség számára. Addig Szlovákiában senki nem gondolt arra, hogy nyelvtörvényt is lehet alkotni. Aztán röviddel utána alkottak egy nyelvtörvényt, persze nem olyat, ami volt, hanem pont a fordítottját. Magyar vétek miatt. Tehát, ha nem adok nyelvtörvényjavaslatot, akkor az senkinek nem jut az eszébe, és akkor mindent lehet csinálni. Amit a törvény nem tilt, azt lehet csinálni, de ha én szabályozom, hisz az az én boldogságom, hogy szabályom van, akkor a másik is szabályoz. Na most, itt volt az az óriási baklövés. Ez egy politikai öngól volt. Most persze ezzel egyik sem dicsekszik, erről mélységesen hallgatnak, mert ezt a kormány levéltárában végig lehetne nyomozni napra, órára, hogy ki adta be, mikor, hol, hogy jött a következő, az igazi szlovák vélemény erről. A politikai erőviszonyok egyértelműek voltak, hogy a 10% nem tudja a 90%-ot legyőzni. Tehát a balgaság ott volt, hogy egyáltalán ezt a gondolatot kitalálták. Na most aztán, mikor nem sikerült, akkor az atya mesterei nem dicsekedtek vele, hogy ők adták ezt be, hanem hogy milyen rossz az a másik. Tehát ezért mondom, hogy az FMK-nak a gondolatvilága jó volt, most is jó, de az adott körülmények között az a polgári réteg hiányzott. Most ki merem mondani, hogy ha az FMK-s gondolatok tovább fönnmaradnak, hogy egy bizonyos idő elteltével, mondjuk két választási periódus után már egészen más pozíciót jelentettek volna. Közben kialakul a magyar vállalkozói réteg, a szlovákiai magyar vállalkozói réteg, és azok az emberek, ha csak úgy kicsit pártatlanul néznek a dologra, ismerek egy csomó vállalkozót, azok már nem úgy ítélik meg a pártokat, hogy milyen bugyogó van rajta, hanem, hogy mit tesz. S aztán nem lehet meggyőzni nagy hangokkal, meg szavakkal. Őt érdekli az ÁFA, érdekli az, hogy a regionális fejlesztésben mennyi pénz van, hogy tud hozzájutni, ha magyar, megkapja-e, de nem azért, mert magyar, hanem azért, mert jó az, amit csinál, és jobb, mint amit a másik csinál. Tehát ez az a réteg, amely egy polgári gondolkodású párt jövőjét alapozza meg. Tudni kell, hogy a közgondolkodást nem lehet megváltoztatni gyorsan, ahhoz sok idő kell. Tehát, amikor valaki előre fut az eszméivel, s pont itt volt, az volt