Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
PÜSPÖKI NAGY PETER 528 lisan, hogy a szavazó polgároknak akkor kb. 60%-át befolyásolta a kereszténydemokrácia, tehát mondjuk, hogy 120 ezer szavazó ad 100 koronát, az egy egész szép bevétele lett volna a pártnak. Nem tudták megérteni, hogy a keresztény mozgalom mit jelent. Ennek ugyanis erkölcsi bázisa van. Az, aki egy pártnak a költségeihez hozzájárul, az aktívan vállalja a tagságot. Aki csak úgy beszél, az egy passzív támogató. Emellett, ha egy párt költségeihez hozzájárulok, akkor van visszahatás. Az ugyanis öntudatosságot is ad, mert egy olyan ember, aki a pénzével támogat, az számon is kéri a dolgokat, hogy azt csináljáke, amit akar. Ezzel elindul egy kommunikáció. Tehát nem az, hogy mondjuk az állami költségvetésből lehasítunk ennyit vagy annyit, az elég vagy nem elég, sok vagy kevés, akkor úgy lébecolunk, hanem akkor kialakul ez a két pólus, a vezetés és a tagság harmóniája, időnként diszharmóniája. Na, de ez a tagdíjdolog ellenzésbe akadt vagy torkollt, mert ezt a másik nagy párt nem tudta volna produkálni. Illetve tudott volna bizonyos hátteret produkálni, csak kiderült volna, hogy kevesebb a támogatója. Viszont nekik az volt az előnyös, ha nincs ilyen mérhető teljesítménye, amit ki lehet mutatni, hogy hányszor 100 korona jött be. Hát ezek voltak azok az érdekes koncepciók, amik egy ilyen csoportosulás öntudatának a mozgatását meghatározták. Egészen másként kell egy polgári pártot mozgósítani, ahol az öntudat gyökerei máshol vannak, és egészen máshogy egy ilyen típusú kereszténydemokrata pártot, ami más elképzelések talaján és más elvárások szintjén mozog. Viszonylag azért gyorsan kialakultak ezek a csomópontok, mert ha úgy szigorúan vesszük, hát egy fél év leforgása alatt három párt kialakult, de én merem állítani, hogy ez a három párt nem alakult volna meg, hogyha párhuzamosan a szlovák társadalomban nincs egy ilyen mozgás. Tehát tulajdonképpen a szlovák közélet politikai mozgása volt egy ilyen hajtómotor, nem a közvetlen hajtómotor, hanem példamutató motor. Ha ők csinálják, akkor mi is csináljuk alapon. Én legalábbis így érzékeltem ezt az egész históriát. Na most, itt azonban előjöttek a nagy dilemmák. Nézze, én az előző kapcsolataim révén ismertem azokat az embereket, akik a szlovák társadalompolitikai közgondolkodást készítették elő, nyugaton élő szlovák személyiségeket, és például volt egy kitűnő gondolat a szlovákiai magyar kisebbségi kérdés rendezésére szlovák vonalon. A rendszerváltás pillanataiban volt aktuális egy olyan magas szintű ajánlatcsomag, amit sem akkor, sem ma a magyar kisebbség a legrémesebb álmaiban elképzelni sem tudott. Svájcban és Spanyolországban élő szlovák jogász dolgozta ki, többé-kevésbé német és angol politikai gondolkodók mintájára, aminek volt visszhangja akkor a rendszerváltó szlovák pártokban, aminek persze lett volna egy bizonyos ára. A szlovákok, amikor elkezdtek kiválni a cseh szövetség alól - most nem a szlovák állam megalapítására gondolok, hanem az öntudatos föderációra és a majdani kiválásnak az előkészítésére, mert a rendszerváltás pillanatában ez már úgy benne volt a levegőben - azért ők úgy gondolták, hogy a szlovák társadalomnak nagyon nagy hasznára lett volna, hogyha a szlovákiai magyarság és a magyarság mellettük áll. Ők nagyobb ellenállásra számítottak cseh részről a kiválásnál, mint amilyen ténylegesen volt. Sokszor még azt a gondolatot is meg merem kockáztatni, hogy a csehek boldogok voltak a szétválástól. Na de ezt magyar részről nem ismerték föl. Szóval, itt még az utolsó pillanatokban is azt gondolták, hogy majd a cseh vonalról kell a dolgokat megoldani. Hát hogy ez azért mennyire így volt, azt azon lehet látni, hogy Duray a prágai parlamentbe
