Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
PÜSPÖKI NAGY PETER 524 szerváltás - na hát ez egy érdekes helyzet, mert ugye a magyar rendszerváltás a szlovákiai magyar kisebbségben valójában Nagy Laci, Tóth Karcsi köréhez kapcsolódik, tehát a Magyar Polgári Párt kezdeteihez, de hát ezt nem mindig szokták mondani, de ez a tényleges helyzet. Most én ezzel nem akarom érinteni a rendszerváltás előtti különböző tevékenységeket, Duray Miklósnak és másoknak a munkásságát, én a rendszerváltás pillanataira gondolok. Hát ez egy érdekes dolog volt, hogy a Polgári Párt alakulásában még a VPN-t is egy-két órával megelőzte. Ez formálisan Vágsellyén történt, ahol egy konferencia volt és annak a nappali szakaszán, délutánig én elnököltem, úgy hogy azt lehet mondani, hogy ott voltam a bölcsőjénél is. Megint kutatóként, tudósként, mert ez tudományos konferencia volt.- Ennek a szervezése, tehát hogy került az elnöki...- Azt hiszem, hogy Tóth Lajos kért föl rá, a rendező.- Hogyan emlékszik vissza erre a vágsellyei konferenciára? Tehát azoknak a konkrét napoknak vagy heteknek az eseményeire, ami akkor, 1989 novemberében volt?- Ez egy olyan fokozatos, lassú kicsúcsosodás volt. Tehát nem lehet azt mondani, hogy ezen a napon történt valami. A dolgokat így utólag értékelve, azt lehet mondani, hogy az ellenzéki gondolkodású emberek széles körben egymásra találtak. Én is megismertem az akkori szlovák ellenzék vezetőit. A kisebbségieket természetesen már ismertem. Határon túli ellenzékiekkel találkoztam, a nyugati gondolkodókkal is. Mondhatom azt is, hogy Duray Miklóst is én indítottam el az útján, mert nem volt semmilyen kapcsolata. Az összes indító kapcsolatát tőlem kapta. Nyilván ő erről nem tesz említést, de ez az ő dolga, hogy akare rá emlékezni, vagy nem, ez így volt, ő is tudja. Hát ennek azért voltak több fajta mozgatói, eseményei. Az első ilyen lépés a Jogvédő Bizottság volt. Nagy László, Duray, Janics és én voltam ott abban az induló napban. Ez nem volt semmiféle összeesküvés vagy valami ilyen, inkább különböző beszélgetések, elképzelések sorozata. Én nem lelkesültem bizonyos dolgokért, és ezt annak idején eléggé ki is fejtettem Duraynak, éppen ezen az első formális kisebbségi ellenzéki találkozáson, mert tudtuk, hogy tenni kell valamit. Én akkor kifejtettem neki és mind a három embernek, aki ott volt, hogy én csak egy esetben vagyok hajlandó elkötelezetten segíteni. Nyilvánvaló, hogy a rendszer megbosszulja magát egyes embereken és bajba kerülhetnek, hogy akkor el kell követni mindent azért, hogy kihozzuk a börtönből, és a családját anyagilag támogatni kell. Hát ez volt az alapállás, ami nélkül én nem voltam hajlandó igazán segíteni. Miklós barátunk erre nemet mondott, és azóta kis különbség van a véleményünkben. Innen kezdődik az a bizonyos véleménykülönbség. Én akkor nagyon tartózkodó lettem az ilyenfajta viszonyulásoktól, mert ha belesodrunk valakit a bajba, akkor azt végül segítsük is ki belőle, vagy ha nem is tudjuk kisegíteni, akkor legalább enyhítsük a problémáit. Nem szabad a politikai játék érdekében belesodorni az embereket valamiféle kellemetlen helyzetekbe, ami azóta is megtörtént sokszor. Például, amikor a bizonyítvány-kérdések voltak most a közelmúltban ugye, akkor az Együttélés egyik-másik vezetője belesodort egy csomó pedagógust fö-
