Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
iösleges nyilatkozatokba, és utána azok az állásukat vesztették. A politikai vezér félrehúzódott, azok a kitűnő tanárok pedig mind a mai napig még részben sem kapták vissza a munkahelyüket. Ez a politikai felelőtlenség, ez volt az, amivel nem értettem egyet. Én ilyeneket nem voltam hajlandó támogatni sem akkor, sem máskor. Ezek a kezdetek, most függetlenül ettől, ezek valójában egy ilyen kritikus eszmei tömeggé alakultak át. Ahogy mondják, hogy az atom kritikus tömegként robban, a társadalmi átalakulásnál is ez volt. Találkozott a cseh, a szlovák, a magyar kisebbségi, a határon túli ellenzéki gondolkodás ilyen fajta önerősítő folyamatokban, ezért nem is lehet azt mondani, hogy csak személyek játszottak, mert a személyeket is sodorták az események. Az eseményeket viszont befolyásolták az egyes személyek, és ez néha bonyolult és áttételes volt. Vannak dolgok ezen belül, amiket nem is fogok elmondani, de magam is észrevettem nem egyszer. Én valójában több párt alapításában részt vettem, azért mondom, hogy részt vettem benne, mert segítettem az embereket abba az irányba. Nekem az a meggyőződésem, hogy a magyar kisebbség Szlovákiában akkor tud igazán hatékony lenni, hogyha nem egy hadoszlopba sorakozik föl. Ez most nem divatos nézet, de a szlovákiai magyar kisebbségpolitika elismertségének, európai elismertségének az okozója mindenkor is az volt, hogy nem nemzeti pártként vonult be az átalakulásba, hanem három eltérő szemléletű politikai pártként. Tehát egy érett társadalom tükrét képezte, és ez - hogy volt egy polgári gondolkodás, volt egy keresztény gondolkodás és volt egy ilyen pontosan nem definiálható nemzetgondolkodású, a Duray-párt-nagyon pozitív benyomást keltett Európa-szerte és komolyan vették a magyar kisebbség politikusait. Ma egy párt van és hogy ez jó vagy nem jó, énnekem továbbra is az a véleményem, hogy az a jó, amikor egy társadalomban a pártok a valódi politikai kérdések megoldására, mikéntjeire reagálnak és csoportosulnak, és nem egy nemzeti lobogó alatt egyesülve mennek. Ugyanis ez időnként hozhat helyzeti sikereket, mint most is hozott, de hosszabb távon ez nem lehet sikeres, hanem hosszabb távon csak konfliktust hoz. Tehát én azért is támogattam a többarcú pártgondolkodást a magyar kisebbség körében, mert az a meggyőződésem a mai napig is, hogy a polgári gondolkodásban is mindig az volt, hogy ne egy síkon közelítsék meg a problémákat. Van, akinek a véleménye más, mert a kormányok és az uralkodó pártok időről időre változnak, egyszer ilyen kormányzati irány van, egyszer olyan, és itt most nem a konkrét kormányzatról van szó. (...) Visszatérve az alapkérdéshez, tehát most nem konkrét kormányzatot és konkrét politikát értve alatta, a legjobb kormányzat fölött is eljár az idő. Az a történeti tapasztalat, hogy a választópolgár 10 év alatt még a legjobb politikust is megunja. (...) Ezt minden politikusnak tudomásul kell vennie, hogy a politika akkor is megváltozik, ha sikeres. Más sikerekre vágyik a polgár. Most, ha ezt lefordítjuk a kisebbséggondolkodás távlati stratégiájának a nyelvére, akkor ehhez igazodni kell. Ha egy párt van, az bukik azzal, akivel szövetséges volt, ha három párt van, akkor mindig lehet az egyiket szeretni. Mindegy, hogy melyiket szeretik. Ha az a három párt egymáshoz normálisan viszonyul, tehát ha nem kicsinálás, gyűlölködés van. (...) Tehát én most elmondtam azt a krédót, ami az én személyes meggyőződésem. Most abban a szerencsés állapotban vagyok, amihez én ragaszkodtam is, tehát visszatérve az alapinduláshoz, a rendszerváltás momentumához, amikor ide, ebbe a szobába eljöttek és megkértek arra, hogy segítsem a kereszténydemokraták mozgásterét. 525 PÜSPÖKI NAGY PETER