Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Püspöki Nagy Péter
gyón érdekes lehetőség volt. Szlovákiában én éltem ezzel a lehetőséggel egyedül, aztán később még valaki Csehországban is, úgyhogy ebben a ritka kutatói státuszban töltöttem el 17 esztendőt. Annak ellenére, hogy nagyon sok furcsaságot tapasztaltam, s olykor a megélhetéssel is gondom volt. (...) Eléggé produktív voltam, mert mondjuk minden akadályoztatás ellenére azért végül is 15 könyvet írtam és egy halom tudományos munkát. Úgyhogy a helyzet az volt, hogy bizonyos értelemben bizonyos társadalmi presztízsre és szeretetre jutottam, ami abban nyilvánult meg, hogy egyre több helyre hívtak meg a magyar kisebbség különböző társaságai. Ezek zömmel a Csemadok égisze alatt futott előadások voltak a történeti szakma területéről, általános történeti, regionális történeti kérdésekről és bizony ezt, mivel ugye ez adóköteles volt, elég pontosan tudom, hogy mennyit tartottam. A 17 év alatt több mint ezer előadást tartottam meg a szlovákiai és erdélyi magyar vidékeken. (...) Még az előző rezsim utolsó éveiben, 1987-ben kaptam meghívást az Eötvös Loránd Tudományegyetemtől. Hát először vendégtanárként voltam ott, 1991-ben neveztek ki egyetemi docenssé. Rögtön, ahogy idejöttem, akkor megszereztem a kandidátusi fokozatot. (...)- Valóban, ez egy nagyon gazdag élet. Most egy kicsit más oldalról, a közéleti szempontból menjünk kicsit újra vissza. Tehát a kérdésem konkrétan az lenne, hogy a családban a politika mennyire volt jelen, illetve hogy ki az, aki esetleg abba az irányba vezette önt, hogy aztán későbbi közéleti tevékenysége nagyon jelentős volt, illetve hogy egyáltalán mennyire volt ez determinálva mind az iskolai, mind a családi élet kapcsán?- Nagyon stabil, szolid polgári viszonyok között éltünk, és ezt nem kellett úgy külön tanítani, ez úgy beleivódik az emberbe. (...) Én egy aktív szemléletet örököltem. (...) Ugyanakkor a tudományos kutatói szerepet én közszereplésnek tartom, és akkor ez az értéke szerint az is volt, mert hát a vezető személyiségek nem nagyon mertek járkálni, s írói esteket is csak úgy mértékletességgel tartottak. Én a magyar kisebbség oktatói katedrájának tartottam ezt a kiterjedt munkát, és volt is ennek közéleti jelentősége, mert én tényleg Pozsonytól Kassáig jártam az országot hetente, és hát egy sajátos pálya volt. (...) Ilyen értelemben énnekem volt egy eléggé széles közéleti szereplésem, de semmiképpen nem lehet ezt politikai szereplésnek nyilvánítani. Bár ennek ellenére én belekerültem a politikai élet sodrásába. Én akkor már harmadik éve tanítottam Budapesten, amikor a rendszerváltás megindult. Nos, az magától értetődő volt, hogy az akkor induló rendszerváltó politikai mozgalmak mindenkit mozgósítottak, akinek a neve ismert volt és így engem is fölkértek, hogy vegyek részt ebben.- Elnézést, hogy közbevágok, tehát a 80-as években az ellenzékkel volt valamilyen viszonya?- Hát minden ellenzéki megfordult a házamban, ami azt jelenti, hogy a házam nyitott volt, Erdélytől kezdve Amerikáig átjáróház volt. Hogy számot mondjak, hát a 80-as években, amikor Csehszlovákiában voltam, mert volt egy idő, amikor nem voltam Csehszlovákiában, hát akkor úgy a nyári időszakban negyven, ötven vendégünk volt. (...) Nyilván ez is adta az okát annak, hogy amikor beállt a rend-523 PÜSPÖKI NAGY PÉTER
