Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Püspöki Nagy Péter

PÜSPÖKI NAGY PETER

A kassai Thália Színház 1989 decemberében (Fotó: Köteles László)

giznem, utána némi kalandozással egyetemre kerülnöm. (...) 1962-ben vettek föl teológiára. (...) 1966 nyarán eltávolítottak. (...) Volt kész latin nyelvű képesítésem, úgyhogy meghívtak latin tanárnak. Tehát egy-két hónapos szünet után elkezdtem latint tanítani a Duna utcai magyar gimnáziumban és innen adtam be jelentkezésemet a történettudományi képzésre, ahonnan két évvel illetve öt évvel korábban eltanácsoltak a polgári-klerikális származásom okán. Itt is az utóbb hallottam, a fölvételi után egy-két hónappal már el volt készítve az elbocsátó levelem. Végül valakik mégis megmásították a véleményt, és így újból kezdve az egyetemet kellett tanulnom, de meg kell vallanom, hogy a Komenský Egyetem akkori vezetésében azért voltak jelentős személyiségek. Hát, mondjuk, a tanszékvezető professzorom Rómában tanult. Ő Hatala professzor, akire nagy tisztelettel és szeretettel tudok emlékezni sok évtized múltán is. (...) Sikerrel fejeztem be a tanulmányimat a Komenský Egyetem Bölcsészkarán, ahol történész és levéltáros lettem. Én ebben az időben már fölfigyeltem arra, hogy a törvényhozásban megfeledkeztek egy régi polgári intézményről, ami tévedésből bent maradt a kulturális törvényekben, ami lehetővé tette, hogy valaki szabályos tudományos kutatóként, de függetlenül tevékenykedjen. Ez azt jelentette, hogy a tudományos kutatók szakszervezetének az országos elnöksége és az akadémia elnökségének együttesen kellett kineveznie, tehát engem beírtak a tudományos kutatóintézet jegyzékébe, de magamnak kellett vállalkoznom. Tehát ez egy na-