Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Berényi József

minket, a franc vigye el, másfél évvel az egyetem vége előtt - gyakran elhang- 51 zott magunk közt. Azon kívül, hogy szerveztük, ne járjanak a diákok iskolába, azt találtuk ki, hogy nekünk, magyaroknak egyetemi reformprogrammal kell előállni.

Két ok miatt, először, egy jó programmal megőrizhessük a folyamatokban való részvételünket, valamint azért, hogy az egyetemi diáksztrájkot ne lehessen elvinni és megbuktatni azzal, hogy magyarok irányítják. A mi részünk az egészből legyen az, hogy reformot kezdünk a felsőoktatásban. Úgyhogy elővettük szépen a fideszes dokumentumainkat, meg a Szabad Kezdeményezések Hálózata dokumentumait, föllapoztuk az oktatáspolitikai írásokat, kimazsoláztunk belőle jó gondolatokat, meg hozzá tettük, amit még ki tudtunk találni, egy éjszaka, hárman vagy négyen csináltuk: Szép Attila, Vörös Péter, Szilárd meg én. Megpróbáltuk másnap ezt fölolvasni. Ez még a november 17-e utáni héten történt.

Daniel Bútora azonban nem engedett minket a mikrofonhoz. Nagyon dühösek voltunk. Fiúk, nem erről van most szó. De hát mi ezen annyit dolgoztunk, mi ezt fel akarjuk olvasni! Mondta, hogy hát föl fogjátok olvasni, csak nem ma, mert most nem erről van szó. Itt most tényleg nem erről van szó. S mondtuk neki, hogy ha mi nem olvassuk fel, akkor mi abbahagyjuk a sztrájk szervezését, mert hát így nem lehet, hogy nekünk vannak itt legitim követeléseink de félre vagyunk állítva. Biztos, hogy föl fogjátok olvasni, mondta, de már értsétek meg, hogy most itt arról van szó, hogy az egyetem vezetését le kell váltani. Valamiféle egyetemi reformprogram csak őket fogja segíteni, mert olyan vitatémát nyit, ami mögé elbújhatnak. El is jött az aulába az egyetem vezetése, még az első sztrájkhéten, mikor a diákok huzamos ideje nem jelentek mag a tanítási órákon. És megtörtént a defenesztráció. Az életemben először pulóvereket és farmerokat viselő professzorokat Somogyi Szilárd megkérte, üljenek a diákok közé és ne a főasztal mögé, mert az a diákoké Dano Bútoráé, meg azoké, akik egész héten szervezik a sztrájkot. Kelletlenül, de megtették. Hihetetlen győzelemnek tűnt ez akkor. Hatalmas tapsot kapott a Szilárd. Szerintem az ő számára ez volt a nagy lökés, ami aztán bevitte őt az események közepébe. Megismételhetetlen teljesítmény volt, ahogy odalépett a mikrofonhoz és elkezdte: „ja nie som Slovák, možno že budem mať nejaké gramatické chyby, ale predsa"... Néhány mondattal lerombolta az addig kikezdhetetlen egyetemi vezetés autoritását, totális csődöt okozva nekik. Néztek egymásra tanácstalanul, arcukra volt írva, hogy szemtelen gyerekeknek tartanak minket, akik most mindent megengednek maguknak. Ők vitázni jöttek velünk és győzni, mindenkit visszaterelni a padokba. Ezzel szemben leforrázva elmentek. Ezután alakult meg az egyetemi koordinációs tanács. Végül mi is szót kaptunk, elmondtuk a reformtervezetünket. Hatalmas tapsot kaptunk, de nem hiszem, hogy a tartalom miatt. Inkább Szilárd teljesítménye miatt, és azért, mert nem nemzetiségi üggyel jöttünk mi, magyar diákok elő.- Minden nap ott voltatok az aulában?- Igen. Nem tudom, a többi egyetemen mi történt, de mi eléggé bezárkóztunk az egyetem falai közé. Nem is igazán tudtam, hogy mi történik a városban, és végképp nem, hogy Prágában mi történik. Az egyetemi vezetés „kiűzése” után,

Fedor Gál megjelenése volt a következő jelentős fordulat. Az egyetemen belül mi diákok már urai voltunk a helyzetnek. Úgy emlékszem rá, mint egy rettenetesen szőrös emberre egy rettenetes kék kabátban. Dano Bútora bemutatta az au-BERÉNYIJÓZSEF