Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
OLLOS LASZLO 510 - Akkor a kooptálások. Volt a parlamenti képviselők kooptálása, ami ugye arról szólt, hogy a kommunista képviselők lemondanak, és a helyükbe odakerülnek mindenféle forradalmi erőknek a képviselői, és többségben lesznek, és meg lehet teljesen törvényesen alkotmányosan alkotni azokat az alapszabályokat, alkotmánymódosítást is, amelyek szükségesek a rendszerváltás elindításához.- Nem így fogalmaznék, hogy a rendszerváltás elindításához, mert az elindult, hanem az állami intézményrendszer átalakításához. Ez a rendszerváltásnak egy szelete. Nyilvánvalóan nagyon fontos, talán a legfontosabb szelete. Számomra, hadd beszéljek magamról, egy dolog vált világossá január legelején, akkor hoztam meg a döntésemet, hogy nem akarok politikus lenni. Pártpolitikus igen, rendben van, de nem akarok sem parlamenti képviselő, sem kormánytag lenni. A továbbiakban is szeretnék értelmiségi lenni, éppen ezért mindenféle noszogatás ellenére én nem fogadtam el semmiféle jelölést egyik parlamentbe se, se Prágába, se Pozsonyba, ezt rögtön leszögeztem, nem akarok menni sem egyikbe, sem másikba. Ami a kooptálásokat illeti, ekkor még nincsenek magyar pártok rajtunk kívül, és ha emlékeim nem csalnak, akkor leültünk átgondolni, hogy kit is delegáljunk. Még azelőtt volt egy alkufolyamat, hogy hány helyünk is volna Prágában és Pozsonyban. S ezt nekünk a VPN-en belül kellett kialkudnunk, abból a kvótából kellett lekanyarítani, amit úgymond a szlovákiaiak kaptak, tehát a VPN kapott. De ez ment, én ezeken nem vettem részt, de úgy emlékszem, ekörül igazán nagy feszültségek nem voltak. Másként gondolkodtunk Prágával kapcsolatban, és másként gondolkodtunk kicsikét Pozsonnyal kapcsolatban. Prágával kapcsolatban úgy gondolkodtunk, hogy Prágába mindenképpen delegálnunk kell Duray Miklóst, mert neki erkölcsi joga odakerülni, továbbá úgy gondoltuk, hogy nagyon-nagyon jó lenne, ha odajutna valaki, aki nagyon részletesen és nagyon alaposan ismeri az első Szlovák Köztársaság pártviszonyait és az akkori parlamenti manővereket, és nem volt részese az előző rendszernek. Ilyen ember egy volt, Popély Gyula történész. Jóllehet Gyula semmiféle szerepet a forradalomban nem játszott. Ezenfelül úgy gondoltuk, hogy oda kellene küldeni egy közgazdászt, ebből csak egy volt Németh Zsuzsa, valamint oda kellene küldeni Sándor Nórát különféle emberi tulajdonsága és határozottsága miatt meg hát az egész folyamatban való részvétele miatt is, és egy jogászt, ez lett Világi Oszkár. Továbbá egy magyar diákot. Tehát ez volt úgy emlékszem a prágai stratégiánk. A pozsonyi stratégiánk az mindenekelőtt abból indult ki, hogy saját embereinket kell odaküldeni és nem a Csemadokosokat. Jóllehet ők nagyon számítottak rá, hogy mi udvariasan félreállunk, és átengedjük a Dobos-vonalnak a pozsonyi parlamentet, és miután ez nem történt meg, nagyon fel voltak háborodva, hogy holmi taknyosok kerülnek oda. Jóllehet oda sem taknyosok kerültek, oda is megválogattuk azokat az embereket, akiket odaküldtünk (Grendel, Nagy Laci, Kovács Laci és mások). (...)- A szlovák parlamentben miért volt fontos a részvétel.- Azért, mert az alkotmány értelmében egy csomó hatáskör erre a részparlamentre volt leosztva, tehát nekünk ott meg kellett jelennünk. Ezért volt fontos a szlovákiai részvétel.. Egy csomó dolog az nem szövetségi hatáskör volt.
