Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Öllös László

- Megvan a két parlament. Melyek voltak azok a fontosabb pontok, amikre ossz- 511 pontosított az FMK a kormányokkal kapcsolatban.- Megfogalmazódott még Budaj részéről egy olyan meglehetősen téves elképze­lés, hogy nekik, tehát a VPN-nek nem kellene megbuktatniuk a kormányt, hanem úgymond kívülről, az utca nyomása révén kellene rákényszeríteni mindazon intéz­kedések meghozatalára, amelyeket mi fontosnak tartunk. Ezzel helyezkedtünk mi szembe, nevezetesen, hogy ez egy helytelen elképzelés, a parlamenti demokráci­át már nem az utcán csinálják, a forradalom idején persze, de utána nem, azt az állam intézményeiben kell működtetni elsősorban, nem kizárólag, de elsősorban, következésképpen a kormányt meg kell buktatni, és nekünk kell kormányt állíta­ni. És ennek kapcsán fontosnak tartottuk azt is, hogy mi ebben a kormányban részt vegyünk. Tehát az akkori elképzelés értelmében mindenekelőtt az olyan po­zíciókra tartottunk volna igényt, mely pozíciók a kisebbségi problémákhoz egészen szorosan kötődtek. Ilyen lett volna az oktatásügyi minisztérium, a kulturális minisz­térium, a mezőgazdasági minisztérium. Nekem akkor az volt az elképzelésem, eb­ből aztán jó kis zűrzavar keletkezett a tavasz folyamán, hogy ezt egyben egy rend­szerváltozással egybe kellene kapcsolni, aminek az volt a lényege, hogy olyan, ak­kor még miniszterhelyettesnek hívták, olyan miniszterhelyettesi posztokat kellene létrehozni a számunkra fontos minisztériumoknál, meg a kormány egészén belül is, egy kormányelnök-helyettes személyében, amelyek egyfajta önálló döntéshoza­tali hatáskörrel bírnának kisebbségi kérdésekben. Most ez nem egy autonomists rendszer lett volna, hanem egy ún. konszocionális rendszer, úgy működött volna, hogy a szlovákiai magyarság által megválasztott testület döntött volna az illető személyéről, viszont a kormánynak, illetve az illetékes miniszternek egyetértési jo­ga lett volna, tehát mondhatta volna az illető személyre, hogy nem, de maga nem dönthetett volna az illető személyről. Azóta is sajnálom, hogy ezt akkor nem értet­ték meg. Az nagyon sok dolgot megoldott volna. Az oktatásügyi miniszter Ladislav Kováč kelt ki ez ellen nagyon. Az tény és való, hogy ezt nem egyeztettük a KC-val. Ezzel én előkészítetlenül rukkoltam elő, de ha egyeztetünk volna is, akkor sem biz­tos, hogy átment volna. Ebből aztán elég sok kellemetlenség lett.- Az mit jelent?- A VPN egyes, nemzeti orientáltságú tagjai nagyon bizalmatlanul viszonyultak hozzánk, és a későbbiekben minden lehetőséget kihasználva állandóan áská­lódtak ellenünk. Az Együttélés pedig az egész tavasz folyamán használta a vá­lasztási kampányban, hogy lám, nem lehet a szlovákokkal megegyezni. És Kováč hagyta is magát sokáig kiprovokálni, aztán egy idő után megtiltották ne­ki a VPN-ben, hogy nyilatkozzon ebben a kérdésben.- Mi volt akkor a fő konfliktus?- Hát a fő konfliktus az volt, hogy voltunk egy tárgyaláson a Kováénál és minisz­terelnök helyettesi posztot szerettünk volna, Nagy Lacit szerettük volna beültet­ni ebbe a posztba konkrétan, és a Kováč azt mondta, hogy ezt ő nem hajlandó megcsinálni. LLÖS LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents