Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
- De volt korábban? 509- De nem az elnökké választása után, azonnal. Aztán persze később eljött, de az már késő volt, addigra ez már lecsengett a közvélekedésben, sajtóban. A szimbolikus lépéseknek a politikában nagyon nagy jelentőségük van. Ez akkor elmaradt.- Dubčeket a szövetségi parlament elnökévé választják, ennek nincs szimbolikája?- Havel ezután azt a stratégiát választja, hogy ő nem mond le az elnökjelölésről, de Dubčeket a saját oldalán akarja látni, a másik legmagasabb közjogi poszt, a Szövetségi Gyűlés elnökeként. Ebben a pillanatban Szlovákiává és Csehországgá válik az ország. Ezzel várni kellett volna, nem kellett volna elkapkodni.- Ez a Dubček-Havel viszony nemcsak ilyen utólagos belemagyarázása a dolgoknak?- Hát nem igen, azért mert itt igazából a Dubček-Havel viszony csak szimbolizált valamit. Nevezetesen azt, hogy a kommunisták, elsősorban a szlovákiaiak azok használni tudták a Dubček kártyát úgy, hogy a Dubček ezt vagy nem ismerte fel, vagy ha felismerte, akkor nem határolódott el a dologtól. Nem akadályozta ezt meg. Mint már mondtam, ő ezt a játszadozást tűrte. Nem jelentette ki, hogy ebben a helyzetben nem ő a megfelelő köztársasági elnökjelölt. Nem jelentette ki ezt azonnal. Hanem tűrte és hallgatott ebben a kérdésben. Tehát hagyta, hogy ezt pörgessék.- Már hogy a Havel?- Nem, Dubček. Már jeleztem, hogy Dubčeknek ezt nem kellett volna elvállalnia, le kellett volna szögeznie, hogy nem, most nem 68 van, most 89 van, ő a forradalomban nem játszott vezető szerepet, a demokratikus ellenzékben sem játszott vezető szerepet, mert hát izoláltan élt. Most úgy gondolja, hogy Havel egy megfelelő ember, és az ő nevével itt holmi sötét erők ne játszadozzanak. És abban a pillanatban tiszta vizet öntött volna a pohárba, de ezt nem tette meg.- Gondolod hogy a Dubček ezt föl tudta fogni akkor?- Nem tudta felfogni, korábban is jeleztem, abból a hosszú interjúból, amiről beszélgettünk, a hosszú olaszországi interjúból már világosan kitűnt az, hogy nem érti igazán azt, hogy a kommunista világ utolsó éveiben mi történik. Ő még mindig csak a 68:as fogalomtárban tudott gondolkodni, ez részben bizonyára az elzártságának köszönhető. És hát azt is tudjuk, hogy nagyon-nagyon sokáig tartott, míg rábírták őt arra, hogy a pozsonyi nagygyűlésen megjelenjen.- Jó, de voltak tanácsadói.- Hát, nem hiszem. Az elzártsága idején nemigen lehettek komoly tanácsadói. De ez csak részemről feltételezés, mert ennek a részleteit nem ismerem. / f
