Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Berényi József
BERÉNYI JÓZSEF 50 tak állítólag a fél városon és kiabáltak, de semmi bajuk nem történt. A mai napig nem tudom, hogy mi volt ténylegesen e mögött.- November 17-e éjszakáját a magyar szakosok nagy része a JAlK-bálon töltötte.- Igen. Sőt, én, hajói emlékszem, Budapesten voltam, és onnét jöttem meg. Igen, a bálra csak beugrottam. De ott nem történt semmi. Utána hazamentem Ekecsre. De már a bál előtt jöttek Prágából diákok, akik elmondták verik a népet, a tüntetőket. Személy szerint terveztem fölutazni Prágába, azt hiszem, a következő héten mentem volna.- A következő hét elején?- Nem, ez a hír még a JAlK-bálos héten érkezett, miszerint két hete ott verik a diákokat, míg Pozsonyban semmi sem történik, Az én prágai utamat az akadályozta meg, hogy a bál utáni vasárnap jelentették a tévében, hogy meghalt valaki, a rendőrök agyonverték. Bennem ez a 88-as gyertyás tüntetés élményét hozta elő, azt a borzalmat, amit ott átéltem. Fölutaztam vasárnap Pozsonyba, azzal, hogy tenni kell valamit. Megérkezésem után röviddel egy ismerős szlovák diák bekopogtatott, és mondta, hallottuk-e a hírt, hogy Prágában meghalt valaki. Azzal folytatta, hogy úgy tudja, mi hangadók vagyunk a magyarok között, ezért szervezzük meg, hogy holnap senki ne menjen iskolába, hanem mindenki menjen az aulába, mert nagygyűlés lesz. Kérdeztem, hogy mennyire komoly. Komoly, válaszolta minden tanszéken már valaki szervezi, az internátuson sokan szervezik, biztos, hogy sok a besúgó köztünk, de most már akkor is valamit csinálni kell. Végigfutottuk az ismerősöket, a legtöbben fanyalogtak, nem volt nagy a lelkesedés, nem hitték el, hogy a „szlovákok” is megmozdulnak, ennek ellenére másnap az aulában találkoztunk. És hát akkor kezdődött a buli, azaz a Csehszlovákiai rendszerváltás. Mellesleg a kopogtató fiú lett később a forradalmi „Zmena” kiadvány főszerkesztője.- Emlékszel erre az első nagygyűlésre?- Az első összejövetelek azzal teltek el, hogy az alapinformációk elmondása után, hogy miért is vagyunk itt, megnéztük, ki van ott, és ki hiányzik. Azaz a Komenský Egyetemről melyik tanszékek és melyik karok diákjai vannak ott. A legnagyobb bajok a jogászokkal voltak, nem akartak bekapcsolódni a szervezkedésekbe. Gondoltuk, a legrosszabb fajtájú kádergyerekek bojkottálnak. A hangadók a bölcsészek voltak, rögtön hajlandók voltak szervezést is vállalni, felszólalni is, nem csak részt venni. Aki nem, az hazautazott, miután kiderült, hogy nem lesz tanítás. Az orvostanhallgatók nehezen csatlakoztak, inkább másnap, a jogászok viszont egész héten hiányoztak. Azt hittem, hogy nem lesz erő átültetni csaknem semmit. Tehát itt nem lesz rendszerváltás, hanem a kommunista eliten belül talán, végre odakerülnek azok a reformkommunisták az élre, akik Magyarországhoz hasonlóan megkezdik a tárgyalásokat a rendszerváltásról. Tehát nagyjából erre lesz a társadalomnak ereje, hogy az öreg merev kommunista vezetőket lecserélje fiatalabb, nyitott, tárgyalóképes kommunistákra. Mindenkiben benne volt a félsz. Akkor már negyedikesek voltunk, hát most rúgjanak ki
