Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Berényi József
mindenféle ütött-kopott írógépen, amit otthonról hoztunk, gépelték az újságunkat, 49 s úgy osztottuk szét egymásnak. Ez is egy elementáris élmény volt, hiszen a szervezési munkát én vállaltam Patus János gesztorsága mellett. A történetnek volt még érdekessége. Ahogy futkostam mindenhova pénzért, anyagi segítségért, hogy ne kelljen a szerencsétlen lányoknak minden egyes példányt külön gépelni, elmentem a Csemadokba is, ott ugyanis volt másológép. Egyenesen az aktuális főtitkárhoz szerettem volna bejutni, akit csak Lukács elvtársként ismertem. Voltam vagy háromszor, de a főtitkár mind a háromszor tárgyalt. Az a piros kis lámpa, ami még talán ma is megtalálható, égett, jelezvén, hogy Lukács elvtárshoz nem lehet bemenni, tárgyal, telefonál, elfoglalt. Dühös voltam, féltem, hogy megfog bukni a lapunk. Édesapám észrevette, bajom van, morgok meg gépelek éjszakákat. Elmondtam neki a problémámat. Megsajnált, és felhívta a Lukácsot. A Csemadokból üzentek, hogy a főtitkár fogad. Találkozásunkkor kedves volt és segítőkész. Van az újságban valami, amiből gondunk lehet, kérdezte? Semmi nincsen, mondtam. Akkor mehet. Másnap a Csemadok kinyomtatta, a Vita(min)t azt se tudom, hol. Ott volt nyomtatott formában, több száz példányszámban, gyönyörűen. Egy példányt őrzök. Az eset bizonyította számomra, ha nincsen konnekcíó, ahogy akkor mondták, hogyha a megfelelő konnekció nincs meg, akkor nincs esélyed. Ha megvan a konnekció, akkor mindjárt más... a dolgok működnek- Édesapád csemadokosként ismerte Lukácsot?- Nem tudom. Ő a legendás pozsonyi tanárképző első diákjai közt végzett az 50- es évek elején. Állítólag az iskola egyik központi diákja volt. Ismerettségi, baráti köre általában innét eredeztethető. De az is lehet, hogy pártvonalon.- Röviddel november 17-e előtt a szlovák évfolyamtársaid már szerveztek Pozsonyban egy tüntetést. Tudtatok ti erről, szóltak nektek?- Tudtunk róla, Milan Novotný volt az egyik, aki szervezte. Tudtunk róla, de - hogy mondjam - mellőztük, mintha nem lenne. Nekem személy szerint voltak Novotný ellen kifogásaim. Ugyanis Pozsonyban járt a francia köztársasági elnök Mitterand. Szerettünk volna vele találkozni, de csak az egyetem vezetése által jóvá hagyottak jutottak be az előadóterembe, és a kivételesek kérdezhettek, előre egyeztetett kérdésekkel. Milan Novotný nemcsak bejutott, hanem kérdezhetett is. Továbbá Novotný valami miatt berohant egyszer a dékánhoz panaszkodni. De Novotnýnak semmi baja nem történt ezek után. Ez a kettő nekem azt súgta, hogy itt valami nem stimmel. Bár szólt, hogy menjünk el, szervezik a tüntetést. Ezek után gondoltam, hogy naná, nem megyek el erre a tüntetésre, hogyha te szervezed, mert te két olyan dologban benne voltál, ami nekem gyanús. Meg is mondtam neki: Hát tudod, a Mitterandhoz csak a legbiztosabb politikai srácok kerülhettek be, egyetlen magyar se volt köztük. Aztán volt itt a német Brandt kancellár is történetesen, te mindig ott vagy a kiválasztottak között. Közülünk véletlenül se került volna oda senki. Ma azt gondolom, Novotnýval kapcsolatban valószínű, hogy tévedtem. De akkor azt gondoltam, a hatalom szervezi a tüntetést, hogy megtudja, kik hajlamosak „felvonulni". Furcsamód a felvonulóknak nem is történt semmi bajuk, amit máig nem értek, hogy hogyan történhetett. Az 1988-as gyertyás tüntetéshez képest itt ezek a gyerekek végigvonulrFRFNYI IÓ7SFF \*«*J L**» f I L»**» I á! 1 I kJ \,>J' ÍL*** 1
