Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Öllös László
konkrétan Tóth Károlyt és a Gyurgyík Lászlót, hogy valamilyen módon praktikus formája is legyen ennek a dolognak. Azt hiszem, hogy az életem kevés jó döntéseinek az egyike volt. Molnár Imre akkor már nem volt itthon, természetesen őt is fülön fogta volna az ember, de az Imre Magyarországon maradt. Utána mi találkozgattunk rendszeresen, tehát akkor már nem négyen, hanem hatan, persze ezt egyeztettem a Szőkével és Vargával is. Ki is adtunk néhány dokumentumot ebben az időben. Nem volt ez annyira intenzív munka, mint amit a Duray végzett, de mindenképpen volt.- A Szlovákiai Magyarok Memoranduma 1988 c. dokumentum?- Hát én ezt most már nem tudom. Meg kellene nézni. Az már későbbi dokumentum, a memorandum az későbbi dokumentum. Most a Jogvédő Bizottságos jelentéseire gondolok, amelyek valamilyen konkrét üggyel foglalkoztak.- Ez agy átfogó jelentés volt.- Persze nyilván, tehát az egy dolog, most én arra reagálok, hogy a Jogvédő Bizottság jelentéseinek többsége nem ilyen természetű volt, az nem egy politikai manifesztum volt, hanem valamilyen konkrét ügyről kiadott konkrét jelentés. Tehát a tankönyvek, a tanárképzés, Csemadok stb. A memorandum az egy másik dolog. S ilyenből azért aránylag keveset produkáltunk, pontos információk kellettek. Kritikusan még megfogalmaznám azt, ami nagyon fontos, hogy ennek az időszaknak a tapasztalata szóval egyetemista korom alatt, amikor kézbe kaptam valamiféle jelentést a Duraytól, azt én elolvastam, és többé-kevésbé szentírásnak vettem. Miután az ember belekapcsolódott a jelentés megfogalmazásába is, bármilyen kicsi is legyen ebben az embernek a szerepe, elkezdtem látni, hogyan készülnek ezek a dolgok. Kezdtem belefolyni ennek a folyamatába, a megfogalmazásba, és akkor láttam, hogy a Duray szempontjából nem is mindig az igazság volt a fontos, hanem az elérhető politikai hatás. Például az előbb említett bősi dokumentumnál volt egy olyan kósza hír, miszerint ezt az erőművet adott esetben katonai célokra is használnák. Ez egy kósza hír volt. A hír semmilyen ténnyel nem volt alátámasztva, részeg tábornokok kottyantották el állítólag valamilyen ivászat közben, lehet, hogy így volt, lehet, hogy nem. Kósza hír volt, beszéltek róla. Elmentem Duray után, hogy hallotta-e, ő azt mondta, hogy nem hallotta, hát akkor most hallod tőlem, hogy ilyenekről beszélnek az emberek. Fogalmam nincs honnét jött ez hozzám. Ez egy lélektani állapot, amikor ilyen hírek generálódnak, persze az sem zárható ki, hogy valamilyen katonatiszt, tábornok tényleg mondott valakinek, valahol ilyesmit. A jelentésben azonban ennek már nyoma volt. Tehát ezt az információt a Duray már figyelembe vette, amikor mondtam neki, hogy ez veszélyes lehet Budapest számára, ez a hír nincs megerősítve, azt mondta, nem érdekes, fontos a politikai hatás. Ennek akkor még olyan nagy jelentőséget nem tulajdonítottam, aztán később is előjött ez a magatartás nála. Ekkor még nem volt ennek nagy jelentősége, hiszen ellenzéki mozgalom volt, ahol ez a szempont is nyilvánvalóan jogos szempont volt. (...)- Akkor 89 előzményei. Szerinted 89-nek voltak valami előzményei, ami hozzákapcsolható november 17-18-hoz? 493 ÖLLÖS LÁSZLÓ
