Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Neszméri Sándor
hiszen ott van az ő kiadója. Megjegyzem, állami vállalat volt, tehát sokkal roszszabb helyzetben volt, mint bármelyik szerkesztőség, mint ahogy később ki is derült, mert másfél éven belül a minisztérium úgy tette taccsra az egész kiadót, mint a nagy franc, de hát Dobos akkor, illetve az előtt került a Madách élére, és akkor úgy egyszer csak magához tért, és azt mondta, hogy hiszen ott van az egész apparátus, tapasztalatokkal miegyebekkel. S akkor az Ági elkezdett a Doboshoz járni, vele tárgyalt. így megálltak a tárgyalások a Nőszövetség és miközöttünk. Én úgy emlékszem, hogy a Nőszövetség még a Madách felé is megetette azt a gesztust, hogy átadja neki a vagyonát. Csak annyi kellett volna, hogy átveszi ezt a vagyont a lap kiadási jogával együtt a Madách, de mert nem volt állami támogatásról szó, illetve garancia, ezért még ezt a pecsétet sem kapta meg a Madáchtól a Nő szerkesztősége, mint ahogy aztán a Madáchban soha nem is jelent meg a Nő. Ezzel párhuzamosan Batta Gyuri, aki a Csemadok első találkozóján hivatalosan bejelentette, hogy a Kis Építő nevében Balajti Árpád fog tárgyalni, mert ő lemond a főszerkesztői székről, és nem is kíván a Kis Építőben dolgozni. Egyszer csak a költségvetési törvény elfogadása után november végén, decemberben, amikor kiderült, hogy lesz állami támogatás a lapokra, egyszeriben visszajött, megjelent, bejelentette, hogy márpedig a Kis Építőnek ő a főszerkesztője, és a Kis Építő megy a Madáchba. Akkor mi ottmaradtunk a Tábortűzzel, meg a Wéttel szerencsétlenül a nyakunkban, de akkor már be volt jegyezve a Hont Kiadó, megjegyzem akkor már működött a Csemart, és a Csemartnak volt jó néhány terjesztője, több tíz partnere, Magyarországról is hordtunk be lapokat. Tehát ott is megvolt a Csemartnak a partnere, de ilyen körülmények között aztán már nem lehetett arra számítani, hogy a kiadó gazdaságosan tud működni. Szerencsére még megkapták a lapok az állami támogatást, meglehetősen későn kapták meg, ez már 91-ben volt, de a Hont, illetve a Csemadok biztosította a Tábortűz kiadását is, csak annyi volt, hogy nem négyszínű, hanem kétszínű lap jelent meg. Úgy tudom, hogy a DH Press is biztosította az Ifi folyamatos kiadását, ellenben a többi lap nem jelent meg. Tehát a Kis Építő egyik napról a másikra szünetelt a Madáchon belül, és a Nő is szünetelt. Azt nem is tudom megmondani, hogy aztán hol folytatta, ki lett a kiadója 91-ben, de nagyon későn kezdett el megjelenni újra, nem tudom, melyik kiadó vállalta fel aztán, amikor megjöttek az állami támogatások. Ez nagy csalódás volt számomra, annál is inkább, mert amikorra jóváhagyták a 91-es költségvetési tervet, akkorra egyszeriben gazdája lett miden lapnak, és utólag vádolták meg a Csemadokot azzal, hogy erre a sok pénzre akarta rátenni a kezét. Holott amikor a Csemadok ezt elindította szeptember-októberben ezt a folyamatot, például a Hont bejegyeztetését stb., éppen azért tette, mert minden kiadó lemondott a lapról, és a Madách többek között azért nem vállalta fel, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz bármilyen állami támogatás is. (...)- A Csemadoknak a gazdasági hátterét tulajdonképpen a Csemartnak kellett volna biztosítani, de ez nem igazán jött össze. Miért?- Sok mindennek kellett volna a hátterét biztosítania. (...) Elképzeléseink szerint, a Csemartnak is három lábon kellett volna állnia. Ez volt a könyv- és lapterjesztés, a koncertiroda, a harmadik pedig egy általános export-importtevékenység, ami azáltal, hogy csehszlovák-magyar kapcsolatok is voltak vagy lehettek 475 NESZMÉRI SÁNDOR
