Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Neszméri Sándor
termében összejött nagyjából 100-120 ember legalább fele már akkor leírta. Olyan értelemben írta le, hogy nem a társadalmi szerveződés vagy a civil szerveződés ellen lettek volna ezek az emberek, vagy legalábbis én remélem, hogy nem így volt, viszont mint szervezetet leírták. Valahova odatették a Matica slovenská mellé, és nem tudom, hogy miért, de úgy viszonyultak hozzá, hogy az egy olyan struktúra, amit szét kell verni, és egyáltalán nem szabad vele szóba állni. Ugyan november 24-én ez nagyon indokolt volt azért, mert addig a Csemadok elnöksége, titkársága nem nyilvánult meg, sőt még a következő héten, ami már november utolsó hete volt, teljesen kétértelmű nyilatkozatot adott ki. A kétértelműt olyan értelemben, hogy ugyan elítélték a prágai diákveréseket, de volt egy olyan megfogalmazás vagy olyan mondat ebben a nyilatkozatban, hogy Jakeš elvtársékat felszólítják arra, hogy a külső és az országellenes elemektől szabadítsák meg a társadalmat, és ők kezdeményezzenek valamiféle megújhodási folyamatot. Ezt követően az apparátus nekifogott a rendkívüli központi bizottsági ülés előkészítéséhez. Görföl Jenő megkeresett engem, hogy mint központi bizottsági tag nem vállalnám-e el azt, hogy mindjárt az ülés legelején a rehabilitáció kérdését vessem föl. Rehabilitáltassuk az összes olyan tagot, akit 68-ban kizártak a Csemadokból, illetve a Csemadok Központi Bizottságából, és azokkal az emberekkel megerősítve aztán a központi bizottságban szülessen olyan döntés, amelyik a Csemadokot ráállítja az új hullámhosszra. December 6- án volt a Csemadok Központi Bizottságának pozsonyi ülése. Határozottan emlékszem rá, hogy egy nappal korábban, tehát 5-én Varga Sanyi, Dobos, Szabó Géza, Görföl Jenő, nem tudom pontosan, de volt ott még valaki, meg én Dobosék irodájában, tehát a Madách székházában fogalmazgattunk valamilyen kiáltványszerűséget, ami aztán végül is nem jött össze valamilyen oknál fogva. Túl általános volt, ami ott aztán végül is megszületett, de akkor döntöttünk úgy, hogy jó, akkor egy politikai beszédet tart a központi bizottsági ülésen Dobos, én pedig az akkorra már ismertté vált elnökségi dokumentummal szemben beterjesztek egy ellenprogramot.- Mi volt ez az elnökségi dokumentum?-A Csemadok elnöksége által kidolgozott dokumentum lényegében egy kicsikét hasonlított a korábban említett nyilatkozathoz. Ebben a dokumentumban a Csemadok arra szólította volna fel a párt vezetését, hogy fogjon hozzá a valós átalakításhoz, a demokratizáláshoz, peresztrojkához meg mit tudom én, micsodához, s teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen dokumentum elfogadásának semmi értelme nem volt, hiszen akkor már teljesen nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy gyökeres változások lesznek. Itt nem a szocializmus megreformálásáról, hanem egészen másról van szó. Az én ellenprogramom tulajdonképpen abból állt, amit akkor a Csemadok Központi Bizottsága határozati javaslatként aztán el is fogadott. Egyfelől a Csemadok ideológiamentes szervezet, amelyik nem fogadja el a párt vezető szerepét, a szervezeten belül pedig megszünteti az úgynevezett demokratikus centralizmust.- Ebbe mennyire fér bele az, hogy ez a nyilatkozat tartalmazza azt is, hogy a Csemadok támogatja a Polgári Fórumot és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen programját? 459 NESZMÉRI SÁNDOR
