Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Neszméri Sándor
NESZMÉRI SÁNDOR 460- Ez benne volt ebben a nyilatkozatban. Nem érzem az ellentmondást, tudniillik a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Polgári Fórum akkor még igazából nem volt ideológiailag körülhatárolt. Tehát ha úgy tetszik egy rendszerváltó erőként nyilvánult meg a társadalomban, amelyik gyökeresen akarta megváltoztatni, mint ahogy meg is változtatta a rendszert magát. Én azóta sem hiszem, hogy valaki is meg tudta volna határozni, hogy az a program, amely december 6-án vagy 6- áig ismert volt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen műhelyéből vagy pedig a Polgári Fórum műhelyéből, hogy az ideológiai térképen hová helyezhető el. Az nem volt se kereszténydemokrata, se konzervatív, se liberális, se szociáldemokrata. Ilyen jelleget nem lehet neki adni. Innét tulajdonképpen csak a rendszerváltást és a Polgári Fórum 10 pontját, illetve a Nyilvánosság az Erőszak Ellen 12 pontját támogatta ezzel a Csemadok az általam beterjesztett dokumentummal, amelyiknek valóban az volt a célja, hogy eltörölni az alkotmányból a párt vezető szerepét, hogy polgári, parlamentáris demokráciát létrehozni többpártrendszerrel, sőt a Nyilvánosság az Erőszak Ellen egyik pontja a kisebbségi helyzet valós megoldásának a célja volt, és ezt ideológiamentesen lehetett támogatni.- Hogyan fogadta a központi bizottság tagsága ezt programtervezetet?- Úgy fogadta, hogy nem volt ellenszavazat, de azt el kell mondanom, hogy erre a központi bizottsági ülésre a legprominensebbek nem jöttek el, tehát a Csemadok Központi Bizottságának azon tagjai, akiket teljesen nyilvánvalóan a párt ültetett oda, ha úgy tetszik, a Csemadok nyakába. Azok nem voltak ott. Gondolok itt Fábry Istvánra, Krocsány Dezsőre, Nagy Kázmérra, nem tudom, kit mondjak még ezek közül a magas funkcióban ülő szlovákiai magyarok közül. Azok az emberek, akik ott voltak, azok egyfelől a rehabilitáltak, akiket akkor meghívtunk, mert úgy volt megszervezve az ülés, hogy miután beterjesztettem a rehabilitációs szándékot, és megszavazta a KB, szünetet tartottunk, és ők azonnal jöttek, s már szavazati joggal rendelkezve vettek részt ezen az ülésen. A másik tábor, tehát a KB-nak az óriási többsége, vidékről jött. Pedagógusok, könyvtárosok, múzeumigazgatók, orvosok és nem tudom ki mindenki, aki, mint ahogy már mondtam, a mai napig a szent meggyőződésem, hogy nemcsak olyan értelemben várta a változást, hogy be fog következni, hanem olyan értelemben is várta, hogy szerette volna, ha bekövetkezik. (...) A KB leváltotta Lukács Tibort, és megválasztott engem főtitkárnak. (...)- Ezen nüánszok ellenére úgy érezted, hogy mögötted van a KB?- Nem, én ezen nüánszok ellenére azt tudtam, amit szintén javasoltam, és szintén jóváhagyott a KB, hogy a lehető legrövidebb időn belül elő kell készíteni a rendkívüli közgyűlést. Tudniillik az akkori Csemadok-alapszabály értelmében az, hogy a KB leváltotta Tibort, mármint Lukács Tibort, és megválasztott engem, igazából alapszabály-ellenes volt. De jogi szempontból azért nem érzem azt, hogy valami zűrzavar lett volna, mert a nyilatkozat része volt az, hogy hatályon kívül helyezi az alapszabályt a rendkívüli közgyűlésig, aminek viszont az újat el kell fogadnia. Tehát igazából, ha úgy vesszük, törvény és jogmentén mentünk, nem volt ez egészen megfelelő, de ha megfelelő lett volna, akkor nem mondhattuk volna ki azt sem, hogy lemondunk a párt vezető szerepéről. És sok minden
