Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

A. Nagy László

ka Čalfa hiúsította meg, de nem tudom, nem volt-e szerepe ebben Ján 429 Čarnogurskýnak is. Ezt én pontosan nem tudom. Miután kárvallottként visszajött Pozsonyba, akkor sem vett részt a folyamatokban, tartózkodóan viselkedett, nyilván ez a kudarca, hogy nem lett miniszter, azokat a korábbi tapasztalatait és előítéleteit erősítette fel, amelyek éltek benne korábbról, hogy a magyarokkal szemben mindenki ugyanúgy cselekszik legyen az kommunista vagy demokrata, mint korábban. Abban az időszakban, de az azt megelőző korábbi időszakban sem politikai nézetkülönbségek közöttünk nem voltak, sem világnézeti, sem politikai, sem ideológiai. A probléma akkor kezdődött, amikor Miklós nem a rendszerváltó magyar politikai erőkkel kereste és erősítette meg a kapcsolatait, hanem a megbukott, megbuktatott rendszer magyar nemzetiségű politikusaival, közéleti embereivel. Ha te előbb, azt kérdezted tőlem, hogy én hogyan éltem meg Miklósnak a visszatérését, azt kell válaszolnom, hogy nagy reményekkel, de azt kell mondanom, hogy aztán nagy csalódás is következett be. Ő volt a kommunista rendszerrel való szembenállás szimbóluma több generáció szemében. Nem tudtam megmagyarázni magamnak, hogy az esetleges személyes csalódásán túl mi akadályozta meg őt abban, hogy ne lássa a fától az erdőt. Itt egy hatalmas társadalmi változás közepébe csöppent, azt hittem, ezt akarta mindig, és jelentős szerepe lehet neki is ebben. Ehelyett összeáll a „jó magyarokkal”, akik legtöbbje azon kívül, hogy „jó magyarok voltak”, a korábbi rendszernek a hű kiszolgálói is voltak önkormányzati, vállalati szinten, a Csemadokban vagy a Kommunista Pártban és az ŠtB-ben, Az a politikai mozgalom, amit Miklós hozott létre, az Együttélés tulajdonképpen ezekre a „jó magyarokra” alapozta a tevékenységét. A mi kettőnk viszonya tulajdonképpen ennek a tapasztalatnak a tükrében alakult a későbbiekben, 1990 tavaszától kezdve politikai ellenfelekké váltunk, mindenfajta kommunikáció megszűnt közöttünk.- És az MKDM?- Nekem is van saját tapasztalatom arról, hogy hogyan jött létre a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, milyen szerepet, milyen támogató és szervező szerepet vállalt ebben a Független Magyar Kezdeményezés. És ez 1990 késő tavaszáig tartott, amikor aztán a kampányban kialakult a politikai rivalizálás. Ez már egy alapvető politikai kérdés mentén zajlott, egy politikai paradigma mentén zajlott. A döntő nem az volt hogy kommunisták vagy nem kommunisták, vagy esetleg nem volt kommunisták. Volt kommunisták az MKDM-ben nem voltak. A politikai paradigma az arról szólt, hogyan érvényesíteni a szlovákiai magyarok érdekeit Csehszlovákiában. Azon a módon, ahogyan mi elkezdtük, hogy az új demokratikus erőkkel együttműködve megtalálni az érdekérvényesítés módjait, vagy pedig szembeszállva az új politikai hatalommal, külső, kizárólag ellenzéki nyomásgyakorlással és egyéb eszközök bevetésével kikényszeríteni az új politikai hatalomtól a sajátos kisebbségi jogokat. (...) Gyorsan hozzáteszem kitérőként, annak ellenére hogy a mi együttműködésünk a 90-es évek elején csupán egy próbálkozás volt a szlovák rendszerváltó erőkkel, és lehet, csak mérsékelt sikereket hozott a szlovákiai magyarok számára (bár a földtörvény és egyéb emberjogi törvények ennél sokkal, de sokkal többről szólnak), a modell működőképesnek bizonyult, amit legalább három országban sikeresen érvényesítettek azóta. Egyik maga Szlovákia volt 1998-tól 2006-ig, ahol az MKP nyolc éven kérész. NAGY LÁSZLÓ