Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
A. Nagy László
. NAGY LÁSZLÓ 426 sége azt gondolta, hogy itt csak rendszer kiigazításról van szó, és ezért is voltak gyakran meghökkenve azon, amikor mi azt mondtuk, hogy alkotmányos változásra van szükség. A legfontosabb kérdés pedig ennek kapcsán az volt, hogy hogyan megvalósítani ezt alkotmányos úton. És itt is a magyarországi példát követtük, hogy „önként” lemondattuk a nemzetgyűlések kommunista képviselőit, és Prágában az OF, Pozsonyban pedig a VPN és az FMK nevezte meg azokat a képviselőket, akiket kooptálni kellett a parlamentekbe. Flihetetlen volt számukra, hogy minden gyakorlati ellenállás nélkül történt meg a parlament lecserélése. Ennek a különlegessége a szlovákiai magyarok számára még az is volt, hogy akik ott voltunk a rendszerváltozás közepén sokunknak fel kellett adnunk az addigi előítéleteinket a szlovákokkal szemben. Korábban ugye az volt, hogy minden szlovák egyforma, a magyarokat utálják, és nem lehet velük együtt dolgozni, illetve nincs közös cselekvési lehetőség. Ekkor megéltük ennek az ellenkezőjét. És ebből a tapasztalatból alakult ki bennünk az a meggyőződés, hogy azokat a külön érdekeket, azokat a kisebbségi magyar érdekeket, amiket mi képviseltünk, meg lehet valósítani együtt a szlovákokkal, illetve hogy csak a szlovákokkal együtt lehet megvalósítani. Ebből alakult ki a Független Magyar Kezdeményezésnek, majd a Magyar Polgári Pártnak az alapvető politikai paradigmája, hogy a kisebbségi jogokat csak a többséggel együtt lehet megvalósítani alkotmányos úton, törvényes úton, és ehhez meg kell teremteni Szlovákiában a feltételeket. Persze senki sem volt vak és süket közülünk, tudtuk, hogy problémák adódhatnak, de azt is tudtuk, hogy nincs más megoldás. Ez vonatkozott a nyelvhasználatra, az oktatásra, a kultúrára, magára a politikai intézményrendszerre, a politikai mechanizmusra, arra,hogy a kisebbségi jogokat hogyan lehet gyakorolni, illetve a döntéseket milyen módon lehet meghozni egy jogállamban. (...) Ebben a szellemben született meg az FMK és a VPN első közös nyilatkozata a nemzetiségi kérdés rendezéséről, ami nagy elismerést váltott ki a szlovákiai magyarság körében, de Magyarországon is. A valósághoz hozzátartozik, hogy a közös nyilatkozatot közös cselekvési terv már nem követte. Követte a későbbiek során a politikai-parlamenti-kormányzati együttműködés, de az egyes konkrét politikai célok megvalósításánál már akadályokba ütköztünk. Nem kis szerepe volt ebben a későbbi belügyminiszternek Vladimír Mečiarnak, és ezt követően a VPN-en belüli válság kirobbanásának, amikor megalakult a HZDS. (...)- Még beszéljünk a kormány megalakulása körüli dolgokról. Eléggé köztudott, hogy hogyan voltak a kooptálások, hogyan kerültek oda az emberek, de azért te eléggé komolyan részt vettél a kormány kialakításában is. Voltak-e elképzelések, hogy melyek azok a posztok, amiket be kell tölteni és milyen programmal induljon a kormány.- Világos volt, 1989 decemberére világos volt, hogy nem tartható tovább a korábbi kormányzat, át kell alakítani mind a szövetségi, mind a nemzeti kormányokat. A kérdés az volt, hogy milyen módon kell ezt megtenni, hogy mi legyen a technikája és kik vegyenek részt az új kormányban. Az igazság az, hogy az a szlovákiai politikai reprezentáció, amelyik 1989. november 17-e után gyakorlatilag kezébe vette a tényleges hatalmat az országban, nem volt fölkészülve erre a kormányváltásra, a hatalom átvételére, sem programok nem voltak, sem személyek, akik erre készültek volna, vagy akiket fölkészítettek volna valahol. így
