Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

A. Nagy László

Tóth Károly, Ján Langoš, František Mikloško, Peter Zajac és A. Nagy László egy FMK-VPN megbeszélésen (Fotó: Tóthpál Gyula)

alakult ki mind Szlovákia, mind Csehszlovákia vonatkozásában az a helyzet, hogy egy átmeneti kormányt kellett létrehozni a kormányzati tapasztalatokkal rendelkező volt kommunista miniszterekből és az új politikai mozgalmak képviselőiből, akik képesek voltak a választásokig az országot kormányozni. És egy ilyen felemás megoldás született mind a három kormányban. Az újonnan kialakított parlamentekben többséget kaptak ugyan a kooptált képviselők, de a kormányokba a régi kormánytagok is bekerültek, sőt komoly pozíciókban. Szlovákiában az új kormányelnök Milan Čič lett, aki azt megelőzően a kommunista kormányban igazságügyi miniszter volt. De volt kormányzati tapasztalata, megvolt a tekintélye jogászként, és együttműködési szándékot mutatott az új politikai erőkkel. Ugyanez vonatkozott a szlovák parlament akkori elnökére Rudolf Schusterra is, aki ugyan a kommunista pártnak a régi megbízható tagja volt, de együttműködött a rendszerváltó erőkkel mind a kooptálások során, mind pedig egyéb társadalmi kérdésekben. A Čič-kormányban úgy érvényesítettük az elképzeléseinket, hogy a kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi posztot betöltöttük, és a kulturális és az oktatási minisztériumban tartottuk fontosnak, hogy ott miniszterhelyettesi szinten legyen képviselőnk. Ennek megfelelően került Varga Sándor a miniszterelnök-helyettesi székbe, aki kisebbségi és egyéb ügyekkel volt megbízva. Az oktatás területére térnék ki részletesebben, kidolgoztuk az oktatásügyre vonatkozó elképzeléseinket az oktatási autonómia vonatko. NAGY LÁSZLÓ