Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Molnár Imre
gyár kormányzó pártok, főleg az MDF szemében továbbra is a nagy Duray Miklós volt. Az ő véleménye - és ezt a véleményét soha nem takargatta - nagy mértékben meghatározta az én főnökeimnek a viselkedését velem szemben, és ennek az lett a végeredménye, hogy elhagyni kényszerültem ezt a hivatalt, azt a hivatalt, ahova Miklós be se tette jószerivel a lábát.- Tehát te hivatalból támogattad az akkori FMK-t is, amelyik akkor már kormányon volt?-Természetesen. Többnyire én szerveztem meg az útjaikat Magyarországra. Nekem akkor az volt az egyik feladatom, hogy szervezzem a tárgyalásaikat stb. Ők akkor úgy szerepeltek, mint az első csehszlovák kormánynak, a Čalfa-féle kormánynak a feltétlen kiszolgálói, támogatói, és akkor már az Együttélés is, majd később a kereszténydemokrata mozgalom által is elvárt lépések meg nem tétele miatt az FMK súlyosan diszkreditálódott. Joggal vagy jogtalanul, ez most más kérdés. Nagy hiba volt, hogy az akkori politikát az FMK sem akarta konvertálni a magyarországi viszonyokra, hanem az történt, és ez a legostobább dolog volt, hogy értelmetlen sajtópolémiába keveredett a magyar médiákkal, emlékezhetsz ezekre te is, hogy Chrudinák Alajosnak válaszol Huncfk Péter. Mi a fenének volt erre szükség. Ahelyett, hogy ezeket a kérdéseket tisztázták volna, egyeztették volna, de ezt talán nem is lehetett akkor elvárni, én ezt nem mondom, csak azt mondom, hogy itt egy viszony elmérgesedése következett be, ami természetesen az Együttélés és Miklós malmára hajtotta a vizet olyan szempontból, hogy ők lettek azok, egyre inkább az Együttélés lett az a magyar mozgalom és párt és szervezet, amelyet aztán kötelessége lett támogatni az itteni kormánynak. Annak ellenére mondom ezt, hogy Antall József szájából hallottam azt, amikor fogadta a három magyar párt képviselőit, hogy minden párt egyformán számíthat a magyar kormány támogatására. És én akkor azt gondoltam, hogy amit Antall József a magyar kormány elnökeként mond, az felelős kijelentés, és a hivatalnak is ezt kell végrehajtania az én személyemben. Én úgy gondoltam, hogy ez a hivatal és az, hogy engem felkértek erre a hivatali munkára, egyenes folytatása lesz annak a korábbi tevékenységemnek, amit 89 előtt végeztem, és teljesen kitágulhat a horizont, az európai horizont, ha úgy tetszik. Nagyon nagy lendülettel és tervekkel fogtam neki a munkának, s egyszer csak elfogyott körülöttem a levegő, és azt láttam, hogy nincs tovább maradásom, mert ez így teljesen értelmetlen sziszifuszi munka, amit nem lehet tovább csinálni. Voltak itt érvek pró és kontra, mindkét irányban, de be kellett látnom, hogy itt valóban megszűnt ez a tevékenység, tehát onnét aztán - amikor kikerültem a hivatalból - ez azt is jelentette, hogy számomra befejeződött a szlovákiai magyar politikai életben való direkt közreműködés. (...)- Még akkor pár szót a személyes sorsodnak az alakulásáról, miután kikerültél a hivatalból, illetve arról, hogyan látod mai szemmel a későbbi három magyar pártnak, a Magyar Koalíció Pártjának a megalakulását, illetve a rendszerváltást mint olyat?- Már említettem, hogy bennem a kerékpártúrákon, táborokon, egyetemi kollégiumok szobáiban tudatosodott, hogy szükség van arra, hogy tegyünk valamit 409 MOLNÁR IMRE
