Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Molnár Imre

410 ezért a közösségért, ezért a népcsoportért, amelyből származunk, amelynek mindent köszönhetünk. Engem mindig az mozgatott, hogy én a szlovákiai magyarságért tegyek valamit. Minden egyes dolog, amibe belefogtam, az bennem korábban úgy fogalmazódott meg, hogy ebből milyen haszon lehet odahaza. Tehát egy közösségi ethosz, mondhatnám ezt, diktálta az én életutamat, és úgy gondolom, hogy ez egészen addig a folyamatig tartott. Megmondom őszintén, hogy ez nagy kiábrándulást is jelentett számomra. A politikából is. Ez nem azt jelentette, hogy a szlovákiai magyarságtól elfordultam, hiszen bárhová hívnak, megyek, de egyszerűen be kellett látnom, hogy más törvények szerint és más szinteken folyik a tevékenység, vagy más szinteken folyik tovább az élet, mint ahogy én azt befolyásolni tudnám. És valahogy azt is elfogadta az ember, hogy lehet, hogy nem az a jó, amit ő gondol, lehet, hogy mások jobban gondolják. Ez nem kevés keserűséget jelentett számomra, de most talán már ezzel valahogy megbékéltem.

(A beszélgetés 2000-ben készült.)

1989. november 18., Vágsellye - Tóth Lajos (Fotó: Köteles László)

iSiÉpÉ