Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Mészáros Lajos
MÉSZÁROS LAJOS 386 kereteit. Abban az időben talán még szlovák tannyelvű magángimnázium sem létezett, mert az induláskor még az oktatási minisztériumban, amely még a Mély úton volt, sem tudtak igazán tanácsot adni. Meg az egyeztetések során pl. viszszatérő kérdés volt, hogy milyen tantárgyakat fognak szlovákul tanítani a szlovák nyelven kívül. Talán Valacsai Pál volt ott akkor a tárgyalásoknál, amikor hivatalosan a testnevelésben született megállapodás, mert hogy a fiúknak a katonaság miatt ez majd nagyon jól jön. Volt egyszer egy Ister Televízió is, amely úgy indult, hogy Hunčík Péter 92 januárja utolsó péntekén, kb. 17.00 órakor kihívott a városi önkormányzati üléséről, és a városháza folyosóján azt mondta nekem, Lajos, tv-t csinálunk, és ki kell dolgoznom egy versenypályázati kérvényt. Azt mondtam, jó, hétfőre kész lehet az anyag, mert nekem ehhez a tv-ről szóló törvényre van szükségem. Péter azonban azt mondta, ne hülyéskedjek, az nem megy, mert 18.00 óráig ajánlva postára kell adni a versenypályázati kérvényt, mert különben lekéssük az időpontot, és hozzátette, hogy van egy kérdőíve, amelyet egyelőre elég kitölteni, mert ahhoz hozzácsatoljuk a projektet, amelyet prágai barátaival dolgozott ki. Ezek után megkértük Ágikát, Öllös Árpád titkárnőjét, segítsen kitölteni a pályázati ívet. Az első pontban azt kellett megválaszolni, mi lesz a tv megnevezése. Én az Ister Televízió megnevezést javasoltam, mert itt a Duna latin megnevezéséről van szó, senki sem köthet bele. Később ebből bonyodalom lett, mert abban az időben ment Pozsonyban csődbe egy hasonló nevű cég, ami rossz fényt vetett az Ister TV-re. A következőben azt kellett megválaszolni, hogy ki fogja a tv-t működtetni. Péter tőlem várta a választ, mert hogy én vagyok a jogász, hiába mondtam neki, hogy ez nem jogi kérdés. Időzavarban voltunk. Egy óra alatt az adott cél érdekében természetesen nem lehetett új üzleti társaságot létrehozni. Az idő fogyott, és én azt ajánlottam, hogy működtesse az Ister TV-t a Perfects Részvénytársaság, amelyben Szerdahely városa volt csaknem száz százalékos tulajdonos. Azért is javasoltam ezt a megoldást, mert a városi önkormányzati gyűlésen jelen volt Jarábik Gabika is, a Perfects akkori elnöke, akinek alá kellett írnia a pályázati kérvényt, és nem volt gond hazamennie a pecsétért sem, mivel közel lakott. Végül a programstruktúrával meg más kérdésekkel kapcsolatos kérdéseket is kitöltöttük, hozzácsatoltuk a privatizációs tervezetet, és néhány perccel záróra előtt postáztuk a küldeményt. Néhány hónap múlva a prágai parlamentben keresett fel Péter, és tudatta velem, hogy megnyertük az Ister TV-t, Pozsonyban a kulturális minisztériumban át kell venni a licencet, és meg kell kezdeni a tárgyalásokat a befektetőkkel, mert egy éven belül a tv-t be kell indítani. Megkezdődtek a tárgyalások Budapesten a Ramadán Szállóban Palmerrel, a mindig csokornyakkendős volt amerikai nagykövettel, Berlinben a Central European Development Corporation pénzügyi társasággal, Pozsonyban több szakmai tv-s társasággal, Bécsben a Sony céggel stb. Egy éjjel még Soros Györggyel is beszéltem telefonon. Autóba kapcsolta őt a titkárnője, teniszezni ment. A tv működtetésének alapvető konstrukciója nagyon leegyszerűsítve az volt, hogy a tv-licencet birtokló Perfects Rt. és a Central European Development Corporation befektető közös részvénytársaságot hoz létre, amelynek székhelye Dunaszerdahelyen lesz. Az előszerződések alapján a stúdiók Pozsonyban lettek volna. Adóban, presztízsben, reklámban, jövedelemben óriási lehetőség kínálkozott Dunaszerdahely város számára. A befektetők feltétele azonban az volt, hogy a város nem lehet többségi tulajdonos a Perfects Rt.-ben, leginkább azért, mert
