Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Mészáros Lajos

378 zetőjének annak kellett lennie. Nem csinált azonban nagy ügyet a dologból, hiszen olyan kis kollektíva voltunk, hogy számarányunk miatt még a „szocialista munkabrigádot” sem lehetett létrehozni. A lényeg az volt, hogy teljesítsük a tervet. Havonta fejenként 33 ezer koronát kellett az ügyfelektől beszedni és a közös pozsonyi asztalra letenni. Ebből kaptunk azután két-háromezer korona fizetést. Dunaszerdahelyen ezzel sosem volt gond. Dr. Zányi kollégámmal mindig túlteljesítettük a tervet, és nyugtunk volt. A tágabb közösséget a járásbíróság, az ügyészség és a közjegyzőség kollektívája alkotta. Ezen belül sok jó ismerősöm, barátom lett, és itt ismertem meg Világi Oszkárt is, aki a közjegyzőségen kezdte pályafutását.- Ezek szakmai kapcsolatok voltak?- Igen ezek főleg szakmai kapcsolatok voltak.- Baráti kapcsolatok is?- Barátkozni leginkább Novotný Rudival barátkoztam, akivel fél szavakból is megértettük egymást. Amíg nőtlenek voltunk, együtt csavarogtunk, visszajártunk a JAIK-ba, ahol végül is összejöttem a feleségemmel, de jártunk Nyitrára a

Tüntetők Pozsonyban (Fotó: Gyökeres György)