Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 368 vannak a legjobb feltételek egy ilyen egyetem létrehozására. A másik csoport pedig egy olyan munkába fogott, amelyben kidolgozta annak az egyetemnek a vázát, amelynek meg kellett volna születnie. Az az igazság, hogy végül is egy felemás dolog született. Nekem nem volt maradéktalanul szimpatikus az a gondolat, amit akkor megfogalmaztak. Pontosabban nem is a gondolat nem volt szimpatikus, hanem azok a javaslatok, amelyek akkor születtek, mert végül is sokan voltak Nyitráról ebben a bizottságban, és talán a nyitrai viszonyokból kiindulva a nyitrai Pedagógiai Főiskolához idomították ennek a szerkezetét. Tehát a szerkezetét -tanszékeket és a szakokat - úgy képzelték el, hogy Nyitrán fog működni. Én egy sokkal komolyabb dologra gondoltam, például egy kémiai tanszék vázlatát vetettem papírra, tehát hogyan kellene kinéznie a kémia oktatásának ezen az egyetemen. Belekalkuláltuk már azt is, hogy esetleg bachelor-képzés is volna. Lényeg az, hogy dolgoztunk ezen jó hosszú ideig, végül megszületett az a tervezet, amelyet eljuttattunk a pártokhoz is, most nem tudom, hogy az FMK kapott-e belőle. Azt tudom, hogy MKDM-nek is megküldtük, és az Együttélésnek is átadtuk. Tehát a tervezet elkészült, sőt, hajói tudom, a magyar Oktatási Minisztériumba is elvitt valaki egyet ebből a példányból. Egy lévai összejövetelen, azt hiszem a Második Értelmiségi Fórumon, hivatalosan is bejelentettem, hogy megszületett ez az anyag. Persze azóta sem mozgatta a füle botját senki, és sajnos, az események azóta úgy alakultak, hogy úgy tűnik, ez most egyenlőre nem aktuális. Egy érdekes dolgot ezzel kapcsolatban is hadd jegyezzek meg. Felkértünk embereket szakterületek szerint, hogy dolgozzanak ki egy koncepciót, például hogyan nézzen ki az irodalomoktatás, az esztétikaoktatás az egyetemen. Hushegyi Gábort megkértem, hogy az esztétikaoktatással kapcsolatosan dolgozzon ki egy ilyen elképzelést. Aztán végül egy összejövetelen, amelyet a Tudományos Társaság szervezett, megint csak terítékre kerültek ezek a konfliktusok - most nem akarok ebbe belemenni -, tehát hogy ott szemben álltak bizonyos nézetek és személyek is bizonyos kérdésekben. Elég az hozzá, hogy ezen a bizonyos összejövetelen is kiéleződött a helyzet. Összecsaptak különböző nézetek, aztán odajött hozzám Hushegyi Gábor, és azt mondta, hogy ne haragudjak, de ő elkötelezte magát a Kisebbségi Kultúrák Kara mellett, és nem akar ebben a munkában részt venni, mert ez valahogy az elveivel ellentétes volna. Próbáltam őt meggyőzni arról, hogy én nem látok itt semmi ellentmondást, mert ő még attól dolgozhat ezen a bizonyos koncepción, ez úgysem a nyitrai pedagógiát érintő kérdés. Sok mindent történt ezzel kapcsolatban, hadd ne említsem azokat az incidenseket a prágai parlamentben és mindenütt másutt. Hajói emlékszem, valamikor 1991 vagy 1992 januárjában Berényi József parlamenti képviselő törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, hogy a nyitrai pedagógiai karon létre kellene hozni a nemzetiségi kultúrák karát. Ez váratlan dolog volt, mert úgy nézett ki, hogy az FMK nem konzultálta senkivel. Egy kicsit kellemetlen helyzetbe hozta a többi magyar pártot és mozgalmat. A Tudományos Társaság is kénytelen volt valamilyen módon reagálni rá. Mi kifejtettük egy állásfoglalásban - azt hiszem, hogy én szövegeztem meg, de végül is a Tudományos Társaság elnöksége nevében jelent meg az Új Szóban -, hogy a Tudományos Társaságnak van egy szakmai csoportja, amelyik a magyar egyetem koncepciójával foglalkozik, és már komoly munkát végzett ezen a területen. Ilyen alapon nem tud egyet érteni ezzel a megoldással. Lényegében először került ilyen helyzetbe a Tudományos Társaság, amikor valami miatt tiltakoznia kellett. Kicsit talán politikai dolog is volt ez, bár kimondottan szakmai
