Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
A Tudományos Társaság olyan szerveződés volt, ami lényegében a Csemadok égisze alatt jött létre. Amikor szerveztük, akkor sokat töprengtünk azon, hogy váljék-e függetlenné a Csemadoktól, vagy a Csemadok keretén belül működjön. Arról volt szó, hogy esetleg be lehetne jegyeztetni a belügyminisztériumban önálló társaságként. Ugyanakkor a Csemadokban különböző társaságok jöttek létre. A Csemadok volt a „fedőszerv’’, és a társaságok viszonylag független szubjektumként besorakoztak a Csemadokba. Nyilván senki sem akarta a Csemadokból rákényszeríteni az elképzeléseit ezekre a társaságokra. Ezek tényleg alulról jövő kezdeményezés következtében jöttek létre, de kihasználva azokat az előnyöket és lehetőségeket, amelyeket a Csemadok tudott nyújtani. Tehát megtaláltunk egy ilyen ésszerű kompromisszumot: bizonyos ügyintézéseket, „aktatologatásokat” és szervezési dolgokat vállalt egy ember, akit a Csemadok fizetett. Mi pedig magáért a munkáért vállaltuk a felelősséget. Mindenféle programokat találtunk ki, és elképzelések születtek arról is, hogy mit kellene csinálnia a társaságnak. A szlovákiai magyar tudományos és műszaki értelmiség politikai szempontból nyilván megosztott, de ez a társaságon belül szerintem egyáltalán nem volt észrevehető. Nem volt egyáltalán szándékunkban politizálni, és nem is tűrte volna senki sem, az alapszabály is kizárta. Mi azt szerettük volna, hogy rendszeresen összejöjjenek a műszaki, természettudományos és humán szakemberek - szerettünk volna szekciókat létrehozni, tehát még azon belül is kisebb csoportokat az egyes szakterületeken -, és ezáltal még hatékonyabbá lehetett volna tenni sok mindent. Szerettünk volna egy szellemi bázist, olyan szellemi hátteret létrehozni, amelyet bármely politikai párt kamatoztatni tudott volna. Ha tehát szakértői véleményre lett volna szükség akármilyen kérdésben, akkor nyugodtan fordulhatott volna hozzánk. Ugyanakkor a Tudományos Társaság célul tűzte ki azt, hogy előkészíti annak a projektjét, hogyan is nézzen ki az önálló magyar egyetem Szlovákiában. 1968 augusztusában, három nappal a szovjet invázió előtt jelent meg egy írásom az Új Ifjúságoan, ez volt az első nyomtatott írás toliamból egyetemistaként. Arról elmélkedtem, mert akkor még lehetett, hogy milyen egyetemre lenne szükségünk. A szlovákiai magyar egyetem gondolata nem 1989 után vetődött fel, hanem jóval korábban, tehát már 1968-ban is. Mindenféle elképzelések születtek erről: magyar orvosi egyetem, mezőgazdasági egyetem és hasonlók. Abban a kis cikkemben egy olyan javaslatot fogalmaztam meg, hogy elsősorban egy tanárképző egyetemre lenne szükség, ahol általános és középiskolai tanárokat oktatnának magyar nyelven, amely fóruma lehetett volna a szlovákiai magyar tudományosságnak, elsősorban a különböző humán területeknek is: történelemnek, néprajznak, nyelvészetnek, irodalomkutatásnak, ugyanakkor a természettudományoknak is. Amikor a Tudományos Társaság szervezésével voltunk elfoglalva, megint csak felvetődött ez a gondolat, akkoriban megint cikkeztek erről 1990- ben. Én magam is írtam cikket, sőt ott voltam azon a bizonyos nagy összejövetelen valamikor 1990 januárjában Nyitrán, ahol szintén felvetődött ez a kérdés, és szintén követeltük a magyar egyetemet. Persze akkor is vita volt, hogy egyrészt milyen egyetemet, másrészt, hogy hol legyen ez az egyetem. Végül is tudtuk, hogy sok beszédnek sok az alja, tehát a Tudományos Társaság nekiült, és egy szakértői csoportot hozott létre, pontosabban kettőt. Egy olyan szakértői csoportot - ez sajnos egyáltalán nem működött -, amely azt vizsgálta volna, hogy hol- Foglalkozzunk a Tudományos Társasággal! 367 LACZA TIHAMÉR
