Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 366 ben, mint szerettük volna. Az anyagi lehetőségek szűkösebbek lettek, és néha a honoráriumokkal is elmaradtunk. Ez aztán éreztette is a hatását.- Abból, amit korábban elmondtál, úgy értettem, hogy az FMK is teret kapott a lapban, általában reagálások formájában.- Mi igyekeztünk bemutatni FMK-s politikusokat is interjúk formájában, de az igazság az, hogy a pártok politikai dolgaival nem nagyon foglalkoztunk. Ha valaki meg is szólalt valamelyik pártnak a színében, akkor lehet, hogy elmondta a saját pártja elképzeléseit. Bennünket viszont elsősorban általánosságban érdekeltek a dolgok. Tehát ha gazdasági, jogi vagy akármilyen más problémáról volt szó, elsősorban nem az volt a szempont, hogy most az Együttélés, MKDM vagy más párt képviselője mondja, hanem hogy valaki olyan mondja el, aki köztudottan szakértője ennek a problémának. Persze ez nem mindig sikerült, voltak emberek, akik elmondták a pártprogramot, vagy legalábbis ezt idézték lépten-nyomon. Ezt nem lehetett kivédeni, de igyekeztünk ezeket a dolgokat pártsemleges módon kezelni. Amikor választási kampány volt, igyekeztünk csakis olyan hirdetéseket közölni,‘amelyeket a pártok hivatalosan adtak le, tehát semmi olyasmit nem akartunk az olvasókba szuggerálni, hogy „márpedig erre ne szavazzatok, és csakis ezt támogassátok stb.”. Ilyen szempontból mi igyekeztünk betartani a játékszabályokat. Nem mondom azt, hogy ez mindig maradéktalanul sikerült, és azt sem állítom, hogy ha valaki statisztikát készítene, akkor a Független Magyar Kezdeményezés vagy később a Magyar Polgári Párt nem szerepelt olyan arányban a lapban, mint ahogy azt esetleg ők szerették volna. Viszont ez nyilván nem csak rajtunk múlott, meg aztán végül is volt egyfajta averzió is velünk szemben. Ők megtalálták a maguk fórumát, és úgy gondolták, hogy az a fontosabb fórum számukra. Bennünket gyakorlatilag nem is nagyon kerestek fel, tehát nem bombáztak írásokkal.- A nyelvtörvény idején mi volt a helyzet?-Az első nyelvtörvényre gondolsz, amelyet 1990 novemberében hagytak jóvá!?- Igen.- Azt hiszem, hogy mi erről a nyelvtörvényről csak inkább valamilyen kommentárokat írhattunk, már pontosan nem emlékszem. Ezzel nem nagyon foglalkoztunk a napi aktualitások szintjén. Általánosságban foglalkoztunk nyelvünk helyzetével, de ezt ettől függetlenül tettük. A lap azt a vonalat képviselte (mást nem is képviselhetett), hogy szükség van arra, hogy a kisebbségek is korlátlanul használhassák anyanyelvűket, tehát megszorítások nélkül és lehetőleg normális keretek között. Természetesen senki nem kívánta volna azt, hogy hivatalos iratokat magyarul adjanak ki Zsolnán vagy olyan helyeken, ahol magyarok egyáltalán nem élnek. Tehát mi egy ésszerű, reális álláspontot képviseltünk. Magát a parlamentben történt eseményt, vagyis a szavazást meg az egész „cécót” körülötte mi különösebben nem kommentáltuk, vagy legalábbis azt hiszem, hogy nem foglalkoztunk vele.
