Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Lacza Tihamér

- Említetted már a szerkesztőségen belüli mozgásokat. Engem most az érdekel- 365 ne, hogy 1989 decemberétől 1992 júniusáig körülbelül milyen újságírók voltak a Hét ben, kik jöttek-mentek, és milyen volt a politikai megosztottság? Voltak-e politikai ellentétek a lapon belül, a szerkesztőgárdán belül?-Politikai ellentétekről csak annyiban lehet beszélni, hogy Balázs Béla közutálatnak örvendett a szerkesztőségen belül, mert őt úgy ültették a nyakunkra annak idején, és mindjárt főszerkesztő-helyettesi széket kapott. Az Új Szótói kellett - most részletezni nem kívánt okok miatt - távoznia, és hát persze odahelyezték, hogy megerősítse a pártvonalat. Ő nagyon „becsületesen" igyekezett is végrehajtani ezt a megbízatást. 1989 után az ő személye természetesen meglehetősen problematikussá vált a társaságban. Végül is valamilyen munkajogi problémák miatt nem sikerült tőle megválnunk, már azért is, mert közel volt a nyugdíjkorhatárhoz. Ott maradt hatvan éves koráig, a szerkesztőségből ment nyugdíjba, de gyakorlatilag 1989 után nem nagyon jelentek meg írásai, talán egy-kettő. A többiek, hogy neveket is említsek: Ozsvald Árpád, a lap örökös főszerkesztő-helyettese, egyébként ő volt a lap alapítója is 1956-ban.

Mács József, szintén ismert prózaíró, Gál Sándor prózaíró és költő, Zs. Nagy Lajos, Keszeli Ferenc, Miklósi Péter. Ott volt még Csanaky Eleonóra, egy rövid ideig Lovász Attila is megfordult itt, tulajdonképpen az aktív szerkesztői pályafutását itt kezdte. Korábban is írt már a lapba és más lapokba is, de a Hétben indult. Ők aztán nagyon gyorsan eltűntek, Lovász Attilát elhívta az Új Szó.

Csanaky Eleonóra azt hiszem az Új Szóban, majd a Szabad Újságoan kötött ki egy idő után. Keszeli Feri is elment a Nap szerkesztőségébe. A többiek közül Mács József nyugdíjba ment, Gál Sándor is kivált egy idő után a szerkesztőségből, mert ő Kassán egy lapot alapított a Keleti Naplót, ott vállalt feladatokat.

Miklósi Péter visszakerült az Új Szóba, mert őt annak idején onnan bocsátották el 1970 táján, és mivel úgymond rehabilitálták, visszakerült az Új Szó kötelékébe. Aztán jöttek persze újak is, de többen mentek el, mint ahányan jöttek. Például egy időben ott volt Gyurkovics Róza is, aki most a Szabad Újság főszerkesztő-helyettese, korábban a A/ó'nél volt, amely átmenetileg megszűnt, és így került át a Hétbe.- Bár ezt most már elég nehéz megítélni, de politikailag és nézetileg nem nevezhető homogénnek ez a társaság.- Nem, de végül is ez a lap szerkesztésénél korántsem jelentett problémát. Én személy szerint mindig is toleráns embernek tartottam magamat, és azt hiszem, hogy az is vagyok. Én nagyon sokféle véleménnyel meg tudtam barátkozni, vagyis elfogadtam. Tehát nem voltak ilyen megkötések sem, hogy valamiről vagy valakikről nem lehetett írni, vagy csakis bizonyos hangnemben lehetett volna írni. Eléggé nyitottak voltunk, és szívesen vártunk másoktól is anyagokat, sőt, a Hétre mindig is jellemző volt, hogy széles körű külső gárdával dolgozott. Rengetegen írtak a lapba vidékről és más tollforgató emberek is, olyanok is, akik nem a szerkesztőségben dolgoztak. Olyanok, akik sosem dolgoztak ott, de szerették ezt a lapot, és magukénak érezték. Olyan rovatokat találtunk ki, amelyekben helyet kaphattak olyan emberek írásai, akik nem voltak aktív újságírók. Ez egyfajta hátteret biztosított számunkra, tehát továbbra is jöttek ezek az írások, bár talán nem olyan mennyiség-LACZA TIHAMÉR