Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 362 is. Nyilvánvaló, hogy kellett ez a háttér, ez az ismeretség. Annak idején volt egy telefonszámjegyzékem: mindig azt szoktam mondani magyarországi ismerőseimnek, hogy ez az én kis „mindenttudóm” - bármilyen számot bárhol felhívhatok, és ha szükségem van valamilyen információra, megszerezhetem. Hiszen elég csak tudni, hogy kit hol keressek, és honnan jönnek az információk. Abban az időben ez még így működött. Most már sajnos a Csemadok a széthullás állapotában van, vagy legalábbis ezek az információs csatornák már nem úgy működnek, de korábban ez még működött, és valóban ez nagy segítséget jelentett a szlovákiai magyarságnak. Végül is ott tartottunk, hogy volt ez a bizonyos összejövetel. Akkor ez még nem a rendkívüli országos közgyűlés volt, hanem valamilyen testületnek az összejövetele, ahol az a bizonyos január 6-i javaslat egy konkrétabb formát öltött, tehát elindult ennek az Együttélés mozgalomnak a szerve-, zése: Felhívások a lapokban, elkezdődött az aláírásgyűjtés, mert már akkor is tízezer aláírás kellett ahhoz, hogy egy pártot be lehessen jegyeztetni. A Csemadokban elég sokan gyűjtötték az aláírásokat, akkoriban néhány ívet én is aláírattam ismerősökkel. Ez a tízezer vagy nem tudom hány ezer aláírás gyorsan össze is jött. 1990. március végén zászlót is bontott az Együttélés, amelyben volt olyan javaslat - végül is nem vállaltam -, hogy az országos választmányban szerepet vállaljak. Nem kívántam benne lenni, megmaradtam szimpatizánsnak, később aztán, egy évre rá mégiscsak bekerültem az országos választmányba.- Muszáj valamit megjegyeznem. A beszélgetésünk folyamán, amikor az Együttélésről beszéltünk, a válaszod végén már többször a Csemadokról beszéltél, noha a beszélgetés elején megjegyezted, hogy a Csemadok és az Együttélés öszszefonódása nem volt olyan, mint ahogy azt sokan emlegették.- Igen, ez látszólag ellentmondás. Én csak azt akartam ismételten hangsúlyozni, hogy nem volt a Csemadok elnökségének olyan döntése, amely az Együttélés szervezésére szólított volna fel, sőt hivatalosan mindig pártoktól semleges, kulturális társadalmi szervezetnek tekintette magát. Nyilván nagyon sok Csemadok-tag rokonszenvezett az Együttéléssel. Úgy mondhatnám, hogy a Csemadoktagoknak a nagyobb része rokonszenvezett az új mozgalommal, amelyet azért érzett magáénak, mert a leginkább tükrözte azt a közhangulatot, amely a Csemadok-tagok körében uralkodott. Talán ezért volt ez az összefonódás.- Egyetértesz-e azzal, hogy az Együttélés végül is a Csemadok alapszervezetein épült ki és így terjeszkedett?- Nem lehet ezt így mondani. A Csemadok alapszervezetei továbbra is működtek, és ezek mellett párhuzamosan létrejöttek az Együttélés alapszervezetei az egyes településeken, falvakban és városokban. Azt, hogy ugyanazok az emberek voltak aktívak a Csemadokban is és az Együttélésben is, nem vitatom. Bizonyára nagyon sok helyen volt ilyen. Tudok viszont olyan esetekről is - részleteket most már nem tudnék erről mondani -, hogy a Csemadokban azelőtt nem nagyon vállaltak aktív szerepet, valahogy nem érdekelte őket ez a munka, de az Együttélésbe bekapcsolódtak. Erre is volt példa. Az tény, hogy sokan voltak a Csemadokban, akik az Együttélésben is aktívak voltak.
