Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
- Ki vetette föl?- Bárdos Gábor, a Csemadok akkori titkára volt, aki felvetett ilyen gondolatot, hogy egy ilyen pártra lenne szükség. Hogy hogyan jött ez szóba a Csemadok elnökségi ülésén? Természetesen abban az időben mindenki politikával foglalkozott és politikáról beszélt még olyan szervezetekben is, amelyek kimondottan nem voltak politikaiak, a Csemadok legalábbis nem tartotta magát annak. Ennek ellenére a politikáról természetesen sok szó esett, nem beszélve arról, hogy a Csemadokban is volt egyfajta sértődöttség, mert az FMK abban az időben eléggé támadta a Csemadokot. Egy kicsit joggal is, de az az érzésem, hogy nagyrészt alaptalanul, mert hiszen az egész Csemadokot támadta. Jóllehet a Csemadoknak mindig volt egy szűk vezető apparátusa vagy kinevezett vezetője, akiket a pártközpontban hagytak jóvá, tehát nyilván ezeknek a munkáját nem lehetett pozitívan értékelni. Viszont a Csemadok tevékenységét - különböző szervezetek és tánccsoportok munkáját és azok önzetlen munkáját, akik ingyen, szabad idejük rovására csinálták azt-talán egy kicsit sértette, alábecsülte és lenézte ez a fajta hozzáállása az FMK-nak. Valamilyen módon a Csemadokon belül kialakult egy FMK-ellenes hangulat. Szóval a Csemadokban olyanok is jelen voltak abban az időben, akik korábban esetleg a párt felsőbb szerveivel voltak szorosabb kapcsolatban vagy olyan emberek, akik sok olyan dolgot csináltak, amit 1989 után joggal felróhattak nekik. De ez a fajta általánosítás sok embert sértett. Tehát a Csemadok vezetésében is sok embert irritált, hogy az FMK részéről ilyen támadásnak van kitéve. Ennek ellenére mindig megvolt a szándék ebben a vezetésben és az elnökségben, hogy megpróbálta keresni a kapcsolatot a szervezetet bíráló emberekkel, és igyekeztünk volna bevonni őket a Csemadok munkájába vagy legalábbis valamilyen módon kapcsolatba kerülni velük. Akkor már arról volt szó, hogy rendkívüli országos közgyűlést kell összehívni, és új tisztségviselőket, különböző szerveket és testületeket választ a Csemadok. Szó volt arról, hogy esetleg az FMK-val rokonszenvező embereket is bevonjunk a munkába, s ennek az értelmetlen konfliktusnak valamilyen módon vessünk véget.- Miért nem valósult ez meg?- Nem tudom. Igazából az FMK részéről nem nyilvánult meg az érdeklődés a Csemadok iránt olyan értelemben, hogy nem nagyon akartak ők ebben részt venni azért is, mert továbbra is meg voltak arról győződve, hogy a Csemadok kompromittálódott, és egy olyan szervezet, amely az elmúlt 40 évben a kommunista rendszer kiszolgálója volt. Holott én azt hiszem, hogy ez egy nagyon nagy félreértés, és ha nagyon röviden áttekintenénk a Csemadok történetét és mindazt, amit a Csemadok végzett, azért azt is látni kell, hogy nagyon sok mindent tett a szlovákiai magyar kultúrának nemcsak az ápolásáért, hanem az önszervezésünkért is. A Csemadokon keresztül ismertük meg egymást. A Csemadok jóvoltából tudtam azt, mi történik Királyhelmecen, mi történik Nagykaposon, tehát az ország legtávolabbi vidékein is. Újságíróként is a Csemadoknak köszönhetően ismertem meg egy csomó embert végig az országban és Dél-Szlovákiában. A Csemadok volt az a központ - most úgy értem, hogy vidéken és a járásokban is -, ahol az emberek összejöttek, találkoztak és megismerkedtek egymással. Nélküle sokkal nehezebb lett volna megszervezni bármilyen politikai pártot, beleértve az FMK-t 361 LACZA TIHAMÉR
