Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 360 tam az ülésektől, igaz, hogy ez rajtam kívülálló okok miatt történt. A választmány ülésein nem tudtam megjelenni most már az elmúlt négy vagy öt alkalommal sem, mert vagy a munkám, vagy valamilyen egyéb akadály miatt nem tudtam eljutni oda. Abban az időben, amikor a Hét főszerkesztője voltam, sok mindent vállaltam, nem is tudom, miért, amit talán nem is kellett volna csinálni. Nem azért mondom, mintha restellném, hanem azért, mert néha olyan dolgokat is vállaltam, amelyek meghaladták az energiámat. Tehát nem a lehetőségeimet, hanem egyszerűen az ember annyi helyre el volt kötelezve. Ugye említettem, hogy valamikor 1990 őszén kezdtük szervezni a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságot, amit aztán létre is hoztunk. Végül is az volt az igazi közösség, ami leginkább vonzott engem: szintén egy pártokon felül álló, tehát pártsemleges, ha úgy tetszik szakmai társulás, amelynek az volt a célkitűzése, hogy elsősorban a tudományos munkával foglalkozó, műszaki, természettudományos és humán értelmiséget csoportba szervezze. Azokat az elképzeléseket, amelyeket én már annak idején, 1978 táján megpróbáltam papírra vetni, igyekeztünk a gyakorlatba is átültetni és megvalósítani.- Erre majd visszatérünk. Az Együttélés megalapításánál te milyen szerepet vállaltál, mert azt mondtad, hogy politikai szerepet nem akartál vállalni?- Én nem voltam ott azokon a bizonyos politikai megbeszéléseken, ahol arról volt szó, hogy meg kell szervezni az első nagyobb közgyűlést, és ezt milyen módon kellene tálalni, tehát elsősorban a sajtóban hogyan kellene ennek az új szerveződésnek saját magát bemutatnia. Úgy színre lépni, hogy ne legyen riasztó, és ne legyen az a sokkhatás, mint ahogy az FMK sajnos színre lépett, és ahelyett, hogy tömegeket vonzott volna magához, inkább taszított. Sok olyan értelmes embert is eltaszított, akik lehetséges, hogy gondolkodásmódjukat illetően közelebb álltak volna az FMK-hoz, mint más társasághoz.- Tehát amikor arról volt szó, hogy létrejön egy új szervezet, és az Együttélés megalakul, akkor ki szólt neked, hogy kellene itt segíteni és nem vállalnál-e valamilyen szerepet?- Ez valahogy úgy alakult ki, hogy volt a Csemadoknak egy rendkívüli országos közgyűlése, ahol én ott voltam. Utána egy húsz vagy huszonöt fős társaság még ott maradt, és egy kötetlen beszélgetés kezdődött. Ott szóba került az, hogy talán valamit kellene csinálni. Én most már pontosan nem tudom megmondani, hogy ez hogyan is volt. Csak így emlékszem, hogy az országos közgyűlés után, miután lezajlottak a szokásos procedúrák, és miután a társaság nagy része szétoszlott, mi ott maradtunk, 30-50 ember vagy talán még annyian sem.- Véletlenül maradtatok ott?- Azok az emberek, akiket ott beválasztottak a Csemadok elnökségébe. Az Együttélés ötlete, hogy egy olyan politikai tömörülést létrehozni, amely nemcsak a szlovákiai magyarságot, hanem az akkor még Csehszlovákiában élő összes nemzeti kisebbséget összefogná és valamilyen módon annak az érdekeit képviselné, 1990. január 6-án, a Csemadok szenei elnökségi ülésén vetődött fel.
