Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Lacza Tihamér
LACZA TIHAMÉR 356 koltak, mi is lemondtuk sokan ezt az előadást. így aztán azt hiszem, hogy ez az akció meg is hiúsult. Pár nappal korábban volt egy összejövetel arról, hogy mit lehetne tenni, tehát a szlovákiai magyar irodalom dolgai körül min lehetne javítani stb. Emlékszem rá, akkor összejött egy csomó lap munkatársa, szerkesztője, irodalmi és kulturális rovatok vezetői. Én is ott voltam, és akkori főszerkesztőnk, Strasszer György is, Szilvássy, Kiss József az Új Szóból, az Irodalmi Szemlétői és más kiadóktól is voltak. Ez valamikor a november 17-e előtti napokban volt. Bár akkor még nem fogalmazódtak meg olyan egyértelműen a dolgok, ahogy aztán később, de mégis valami vibrált a levegőben. Aztán jött november 17-e, és ezek az incidensek Prágában, és aztán itt is rendszeresebben kezdtek el tüntetgetni. Ez az egész tüntetéssorozat ott zajlott a Szlovák Nemzeti Felkelés terén, amely pár lépésre volt a Hét szerkesztőségétől. Mi a Hétben dolgozva, gyakran kinéztünk oda, hogy mi zajlik ott, és így szinte egyik napról a másikra kint találtuk magunkat a tüntető tömegben. Ez így ment, ha jól tudom, heteken keresztül. Valahogy így belekerültünk ebbe a forgatagba és ebbe a forradalomba. Emlékszem egy összejövetelre, valamikor november 25-e táján, tehát már az emlékezetes események után. Valaki kezdeményezésére a Csemadok székházában, itt Pozsonyban rendeztek egy összejövetelt, ahol különböző csoportok tagjai jelentek meg, mint később kiderült. Ezt azért mondom így, mert én akkor még azt hittem, hogy ez egy értelmiségi összejövetel lesz, tehát emberek, akiket ismertünk, összejövünk, és megbeszéljük, hogy a szlovákiai magyar értelmiségnek mi a teendője. Akkor nagy meglepetésemre olyan emberekkel is találkoztam, akiket már régen ismertem, és ezek az emberek egyszer csak félrevonultak a terem egyik sarkába. Később kiderült, ez volt a Független Magyar Kezdeményezés magja. Öllös Lacit láttam ott ebben a társaságban (nem tudom, ott volt-e A. Nagy László), Bödők Zsigmondot, akit régebbről nagyon jól ismertem, hiszen csillagászként többször is csináltam vele interjút, és rendszeresen jártam az általa szervezett nyári csillagászati táborokba. Tehát viszonylag jó kapcsolatban voltunk, és akkor úgy viselkedett, mintha meg se akarna ismerni. Ezt nem tudtam mivel magyarázni. Végül is az volt az érzésem, hogy ők valamilyen kemény magot képviselnek, és a többiek, akik úgy odavetődtünk, próbáltuk a helyzetet felmérni. Sok minden nem volt világos számunkra. Mint utólag kiderült, ezek az emberek, akik ott így félrevonultak, már ott voltak Vágsellyén azon a bizonyos emlékezetes születésnapi összejövetelen.- Arról korábban nem hallottál?- Nem hallottam, pedig Tóth Lajost is ismertem korábbról, de valahogy én nem kerültem oda. Nem is tudtam erről az akcióról, és utólag derült ki, hogy mi volt ott. Aztán végül így alakult a dolog, hogy Dobos is ott volt és még sokan, főleg a régebbiek, a 68-as „üldözöttek” (ezt kicsit azért idézőjelbe kell tenni) és olyanok, akik a Csemadokban jobban benne voltunk. Valahol a másik sarokban egy másik társaság jött össze, emlékszem Bauer Győzőre, Fóthy Jánosra, és voltak ott még nagyon sokan. Akkor tulajdonképpen több csoportra oszlott ez a nagy sereglés, és már akkor érezni lehetett a levegőben, hogy itt egyhamar nem lesz közös nevező, tehát mintha itt most egyszeriben megoszlottak volna az erők. Ahelyett, hogy közösen megbeszéltük volna, hogyan tovább, és mi legyen a teendő, különböző szekértáborokra kellett szétesnie ennek az egésznek.
