Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

B. Kovács István

KOVÁCS ISTVÁN 342 is, mert túl kevesen voltunk akkor is, és egyszerűen nem volt nagy választék. Nem lehetett olyan embereket leaggatni a szögről, akik már évek óta csak az alkalomra vártak, készültek volna, hogy elfoglalják a megfelelő posztokat. Nagyobb problémát jelentett, hogy ha magyar-szlovák vonatkozásban merültek fel gondok. Tehát akár egy-egy személy jelöléséről vagy bizonyos tisztség betöltéséről volt szó.- Említetted, hogy az Együttélés szerinted bizonyos mértékben azokat az eszmé­nyeket testesítette meg itt a városban, amit az FMK-nak szoktunk tulajdonítani. Ez abban nyilvánult meg, ha jó! tudom, hogy az Együttélés része volt a demok­ratikus blokknak itt, Rimaszombatban. Ez hogy jött létre?- Volt itt egy ember, egy Pozsonyból ideszármazott ember, Peter Lebovičnak hív­ták. Ő volt a levéltár igazgatója. Köztünk, hivatásunk okán is, jó szakmai és em­beri kapcsolatok alakultak ki. így ért bennünket 89 novembere. Peter Lebovič jó szervezőképességgel, stratégiai és taktikai érzékkel megáldott ember volt, aki tud­ta, hol van a határ, meddig lehet elmenni - s addig el is ment. Ez érvényes akár a hatalom lebontása, akár a magyar-szlovák együttműködés tekintetében. Ő jól érezte és látta azt, hogy itt szükség van egy olyan tömörülésre, amely összefogja a „rendszerváltó”, antikommunista erőket. A „Demokratikus Blokk” az ő elnevezé­se, noha együtt hagytuk jóvá, de ő ötlötte ki. És ebben az Együttélés nagyon in­tenzív szerepet vállalt. Mindez akkor történt, amikor már az Együttélés volt magyar részről a meghatározó erő. Én inkább konzervatív embernek vélem magam, de azt gondolom, hogy a szlovák-magyar együttműködés szükségességéről, a közös fel­lépés szükségességéről, tehát a nemzeti korlátok túllépéséről vallott eszméket magam is mindig képviseltem, és valamennyi részem nyilván van abban, hogy az Együttélés rimaszombati helyi és járási szervezete 90-ben komoly és korrekt part­nernek számított. Az Együttéléssel való együttműködést tehát nem csak a politi­kai kényszer szülte. Volt időszak a helyhatósági választások után, amikor a De­mokratikus Blokk erejének a nagyobb részét az Együttélés adta.- Ez nem jelentett semmiféle konfliktust az Együttélés központjával, hogy helyi szinten ilyen partnerekkel működtök együtt?- Emlékezetem szerint, nem. Igyekeztünk jó kapcsolatokat ápolni a liberális térfé­len éppúgy, mint a nemzeti konzervatív oldalon. Példaként említem, hogy egy alka­lommal, még a kezdeti időkben, a helyi Együttélés döntése az volt, hogy az elkép­zelésünket és a véleményünket egy-egy ember tolmácsolja Pozsonyban az FMK, il­letve az Együttélés ugyanazon a napon tartott kongresszusán. Ha az Együttélés or­szágos politizálását összevetem a rimaszombati szervezetének a politizálásával, ak­kor bizony a kettő között volt különbség. Az Együttélés Rimaszombatban egy elfoga­dott, korrekt, politikailag meghatározó stratégiai szövetségese volt a VPN-nek. Az Együttélés nélkül nem is lehetett volna a szükséges a változásokat végrehajtani.- Az MKDM-nek a helyi politikába való belépéséről egy kicsit negatívan nyilatkoz­tál. Lehetne erről bővebben is hallani?- Itt sokáig nem volt a kereszténydemokrata mozgalomnak alapszervezete. Nyil­ván nem volt rá igény. Amikor azonban megalakult, 94-ben, az FMK, majd az

Next

/
Thumbnails
Contents