Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
B. Kovács István
KOVÁCS ISTVÁN 342 is, mert túl kevesen voltunk akkor is, és egyszerűen nem volt nagy választék. Nem lehetett olyan embereket leaggatni a szögről, akik már évek óta csak az alkalomra vártak, készültek volna, hogy elfoglalják a megfelelő posztokat. Nagyobb problémát jelentett, hogy ha magyar-szlovák vonatkozásban merültek fel gondok. Tehát akár egy-egy személy jelöléséről vagy bizonyos tisztség betöltéséről volt szó.- Említetted, hogy az Együttélés szerinted bizonyos mértékben azokat az eszményeket testesítette meg itt a városban, amit az FMK-nak szoktunk tulajdonítani. Ez abban nyilvánult meg, ha jó! tudom, hogy az Együttélés része volt a demokratikus blokknak itt, Rimaszombatban. Ez hogy jött létre?- Volt itt egy ember, egy Pozsonyból ideszármazott ember, Peter Lebovičnak hívták. Ő volt a levéltár igazgatója. Köztünk, hivatásunk okán is, jó szakmai és emberi kapcsolatok alakultak ki. így ért bennünket 89 novembere. Peter Lebovič jó szervezőképességgel, stratégiai és taktikai érzékkel megáldott ember volt, aki tudta, hol van a határ, meddig lehet elmenni - s addig el is ment. Ez érvényes akár a hatalom lebontása, akár a magyar-szlovák együttműködés tekintetében. Ő jól érezte és látta azt, hogy itt szükség van egy olyan tömörülésre, amely összefogja a „rendszerváltó”, antikommunista erőket. A „Demokratikus Blokk” az ő elnevezése, noha együtt hagytuk jóvá, de ő ötlötte ki. És ebben az Együttélés nagyon intenzív szerepet vállalt. Mindez akkor történt, amikor már az Együttélés volt magyar részről a meghatározó erő. Én inkább konzervatív embernek vélem magam, de azt gondolom, hogy a szlovák-magyar együttműködés szükségességéről, a közös fellépés szükségességéről, tehát a nemzeti korlátok túllépéséről vallott eszméket magam is mindig képviseltem, és valamennyi részem nyilván van abban, hogy az Együttélés rimaszombati helyi és járási szervezete 90-ben komoly és korrekt partnernek számított. Az Együttéléssel való együttműködést tehát nem csak a politikai kényszer szülte. Volt időszak a helyhatósági választások után, amikor a Demokratikus Blokk erejének a nagyobb részét az Együttélés adta.- Ez nem jelentett semmiféle konfliktust az Együttélés központjával, hogy helyi szinten ilyen partnerekkel működtök együtt?- Emlékezetem szerint, nem. Igyekeztünk jó kapcsolatokat ápolni a liberális térfélen éppúgy, mint a nemzeti konzervatív oldalon. Példaként említem, hogy egy alkalommal, még a kezdeti időkben, a helyi Együttélés döntése az volt, hogy az elképzelésünket és a véleményünket egy-egy ember tolmácsolja Pozsonyban az FMK, illetve az Együttélés ugyanazon a napon tartott kongresszusán. Ha az Együttélés országos politizálását összevetem a rimaszombati szervezetének a politizálásával, akkor bizony a kettő között volt különbség. Az Együttélés Rimaszombatban egy elfogadott, korrekt, politikailag meghatározó stratégiai szövetségese volt a VPN-nek. Az Együttélés nélkül nem is lehetett volna a szükséges a változásokat végrehajtani.- Az MKDM-nek a helyi politikába való belépéséről egy kicsit negatívan nyilatkoztál. Lehetne erről bővebben is hallani?- Itt sokáig nem volt a kereszténydemokrata mozgalomnak alapszervezete. Nyilván nem volt rá igény. Amikor azonban megalakult, 94-ben, az FMK, majd az