Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
B. Kovács István
MPP tagjai, illetve az Együttélés képviselői egyaránt hamarosan jelezték a párt- 343 vezetésnek, hogy problémák vannak a helyi képviselet körül. A gondok akkor jelentkeztek, amikor, azt hiszem, 94-ben, a helyhatósági választások előtt az MKDM képviselői a HZDS képviselőjével ültek egy asztalnál, amikor az MKDM saját polgármestert jelölt, és ezáltal ellehetetlenítette az FMK és az Együttélés közös jelöltjét, akit a szlovák partnerek is elfogadtak. A habot a tortán az jelentette, amikor az MKDM egyetlen képviselőjét az ún. „Za Slovensko” (Szlovákiáért) blokk választotta meg rimaszombati alpolgármesternek. Az említett tömörülésben a kommunista utódpárt, a Szlovák Nemzeti Párt, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió és a HZDS volt jelen, tehát a java a szlovák soviniszta erőknek. Az MKDM helyi vezetői végtelen nagy károkat okoztak itt Rimaszombatban. Mindezt a mozgalom akkori csúcsvezetői, köztük Bugár Béla és Csáky Pál tétlenül nézték, legalizálták. Nem voltak képesek, vagy nem akarták felfogni azt, hogy itt nem partikuláris MKDM-érdekről van szó, hanem MKDM címszó alatt szétverik a nem könnyen megteremtett magyar-szlovák egységet. Mert annak az ígéretesen fejlődő magyar-szlovák együttműködésnek, ami az Együttélés és a VPN, illetve más demokratikus szlovák erők között kialakult, az FMK-val együtt, természetesen, ennek az egységes fellépésnek a szétverője a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom rimaszombati szervezete volt Matyinko Lászlóval és az azóta megboldogult Kónya Ferenccel az élén.- Te, ha jól tudom, annyira benne voltál a helyi politikában, hogy 92-ben polgármester-helyettes lettél, de nem sokáig, mert 93-ban lemondtál erről a tisztségről. Tehát hogyan emlékszel erre vissza?- Pár hónapig voltam polgármester-helyettes. Említettem, hogy a helyi rendszerváltók között volt a szlovák televízió akkori egyik regionális szervesztője, Daniel Brezina, aki a közéletben sokáig jelen volt, majd aztán őt is elkoptatta az idő. Tehát Daniel Brezina volt a Demokratikus Blokk színeiben az alpolgármester. Miután ő lemondott, és jelölni kellett a helyére, felmerült, hogy - tekintettel a kommunista utódpártot képviselő polgármester szlovák voltára -, magyar részről kellene jelölni. Végül a Demokrata Blokk engem kért fel. És megint csak viszszautalok az ódzkodásra és tartózkodásra a direkt politizálástól, s jeleztem, hogy amennyiben nincs más megoldás, én elfogadom az alpolgármesteri jelölést, de megválasztásom esetén csakis nem függetlenített tisztségként tudom ellátni. Múze um igazgatói tisztségemet és szakmai elképzeléseimet nem kívántam feladni. így lettem én nem függetlenített alpolgármester a városban. Pár hónapig tartott ez az állapot. Azt hiszem, hogy a rimaszombati magyar iskolaügy volt az a problémakör, amelynek a megoldatlansága, illetve az akkori „megoldása” következményeként az alpolgármesteri tisztségről lemondtam. Iskolaügyben itt nagyon komoly küzdelem folyt. Magyar részről alapvető felfogásbeli váltást jelentett a „gettó-szemlélet elhagyása. Arra törekedtünk, hogy legyen két magyar általános iskola. Akkor még nem gondoltunk a majdani demográfiai problémákra. Legyen két magyar iskola, legyen miből választani, legyen konkurencia, ösztönözze egymást a két iskola jobb teljesítményre. Új iskolaépületet szerettünk volna az egyik magyar iskolának. Itt nagyon kemény harcok folytak. Még ülősztrájkot is folytattunk a Járási Tanügyi Hivatal ajtaja előtt, a folyosón. Ha személyes megjegyzést is tehetek itt, elmondom: mindaz, amit én 1995-ben '<r GO U 00 . KOVA
