Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
B. Kovács István
Úgy éreztem, a helyi politizálás sok tekintetben fontosabb. Másrészt annak tu- 341 dom be az ódzkodást, hogy voltak szakmai ambícióim, szerettem volna bizonyos dolgokat elvégezni. Vívódtam hosszú időn keresztül, nem tudtam egyeztetni az ambícióimat, az elképzeléseimet, a szakmai terveimet azzal, hogy én Pozsonyban vagy valahol másutt üldögélek a parlamentben, és nyomogatom a gombokat. Valahol éreztem, hogy a kettő együtt nem megy. És amikor megszólítottak, amikor listákat kellett összeállítani, amikor embereket kellett jelölni, akkor én rendre visszakoztam. Ez a tartózkodás 2006-ban csúcsosodott ki, amikor fölmerült a nevem, mint esetleges államtitkárjelölt - azt is elhárítottam. Nem tudok mást mondani, nem akarnék senkit megbántani, de lehet, hogy ebben a bölcsész végzettségem is közrejátszott. Egy mérnök esetében talán kisebb lemondást jelentett a szakma elhagyása, a politikában való szerepvállalás, mint egy régésznek vagy egy néprajzosnak vagy egy magát történésznek képzelő embernek.- De a városi politikába azért belemásztál alaposan. Ez úgy kezdődött, hogy először, gondolom itt is, megtörtént az addig működő járási bizottságnak az átalakítása, ha jól tudom, már ekkor bekerültél, és utána az első helyhatósági választásokon.- Igen, én ezt fölvállaltam, s az Együttélés színeiben vállaltam föl. Az Együttélés színeiben lettem a városi nemzeti bizottság, illetve járási nemzeti bizottság plénumának kooptált tagja, majd az első szabad választást követően az önkormányzat képviselője. Valójában soha nem voltam pártpolitikus. Alkatilag sem vagyok erre igazán alkalmas. Én értelmiségi embernek vélem magam, aki - mint majd minden felelős értelmiségi 89 után - részt vállalt a politikai cselekvésből. Volt, aki hamarabb otthagyta, volt, aki később. Én az utóbbiak közé tartozom. De helyi szinten olyannyira benne voltam a politikai történésekben, hogy gyakorta olyan dolgokat is nekem tulajdonítottak vagy nekem is tulajdonítottak, amihez semmi közöm nem volt. Úgy látszik, elképzelhetetlennek tartották az ellenfelek vagy riválisok, hogy ebben ne legyen benne a kezem.- Mik azok a legfontosabb dolgok, amiket azonnal oldani kellett itt például a rendszerváltás után, amiben nyilvánvalóan közreműködtél te is?- Elsősorban a személyi kérdéseknek a megoldása. A járási nemzeti bizottság plénumának a személyi rekonstrukciója, bizonyos emberek bejuttatása, mások eltávolítása, a helyi államhatalmi szervek személyi összetételének a módosítása. Ezek voltak a legkényesebb dolgok. S aztán jöttek a szintén fontos, de jellegét tekintve más jellegű problémák, mint a szellemi rehabilitáció, tehát utcanevek, közterületek átkeresztelése, szimbólumok megváltoztatása, új irányok kijelölése. Ezekben én, másokkal együtt, végig cselekvő részt vállaltam.- Ezekben a kérdésekben hol volt több vita, hogy így mondjam, magyar oldalon belül, tehát az Együttélés és az FMK között, vagy a magyarok és a szlovákok között?- Erre nem tudok jó választ adni. Esetről esetre is változott. Nyilván az Együttélés és az FMK között is volt eltérő felfogás, és voltak viták, de azért ezek kezelhetők voltak. Magyar részről, emlékezetem szerint, meg lehetett egyezni. Már csak azért . KOVÁCS ISTVÁN
